Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Andor Eszter: Zsidók és nem-zsidók a budapesti polgári iskolákban a XX. század elején: rekrutáció és iskolai teljesítmény
alacsonyabb és nem túl jómódú rétegekből (illetve egy kis részük szintén nem túl jó módú alsó középosztálybeli családból) származott. A diákok 68 %-a tandíjmentes, és csak két foglalkozási csoport van, az önálló kereskedők és a középszintű magánhivatalnokok, amelyeknél a tandíjmentesek száma nem éri el az 50 %-ot, míg a tanulók mintegy egyharmadát kitevő kisipari alkalmazottak és az állami, illetve a magánszférában dolgozó szolgák gyerekeinek 90-95 %-a tandíjmentes volt.10 A községi polgári iskolák rekrutációja Első lépésben a községi polgárik „használói” körét veszem szemügyre, majd a felekezeti iskolák (és a magániskola) rekrutációját tekintem röviden át. Azért kell különválasztani a községi iskolákat a más fenntartók által működtetett iskoláktól, mert csak ezekre található összesített budapesti adat, amely lehetővé teszi a vizsgált iskolák területi koncentrációjából fakadó torzítások csökkentését. A felekezeti polgárik diákságát, bár erre nézve csak a mintából nyert adatok állnak a rendelkezésre, azért tartom érdemesnek megvizsgálni, mert némileg eltér a községi iskolákba járó tanulók szociális összetételétől." 10 Az 1903-ban kiadott hivatalos szabályzat (Szabályzat a székesfőváros községi iskoláiban fizetendő díjakról) szerint a tandíjkedvezmény nemcsak a tanulók szüleinek anyagi helyzetétől függött, hanem a diákok iskolai előmenetelétől is. A tanulmányi eredmények és a tandíjmentesség, illetőleg az apa foglalkozása és a tandíjmentesség összevetéséből viszont az derül ki, hogy a vizsgált iskolákban — és ez feltehetően más polgárikra is igaz — elsősorban nem az iskolai teljesítményt vették figyelembe, hanem a családok anyagi helyzetét. " itt, akárcsak más táblázatokban csak az első osztályos tanulók adatait használom fel, mivel az elsősök száma jóval meghaladja a negyedikesekét, ugyanis az osztályok 1/3-a lemorzsolódott negyedikre. Ez azonban nem vezet jelentős torzításhoz a tanulók társadalmi-gazdasági hátterét illetően, mert az első és negyedik osztályban is feltüntetett tanulók apjának foglalkozását megnézve azt találjuk, hogy a polgári négy éve alatt elenyésző volt a foglalkozási mobilitás. A legjelentősebb, de kis mértékű mobilitást a nem-elit kisiparban alkalmazott apák körében figyelhetjük meg, akiknek 1/5-e (10 egyén) vált önálló iparossá, mire gyermeke a negyedik osztályba került. Ez a mobilitás anyagi szempontból mégsem lehetett igazi emelkedés, mivel a 10 gyermek közül 7 továbbra is teljes tandíjmentességet élvezett, míg a másik 3 féltandíj- mentes volt. 372
