Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Bódy Zsombor-Szabó Zoltán: A Budapesti Kereskedelmi Akadémia 1860 és 1906 között végzett hallgatóinak rekrutációja és mobilitása

kedők’ amúgy is népes táborát, de az elemzés során nem tudtak nagyobb jelentőségre emelkedni), ’vendéglátóipar’, ’magánzó, háztulajdonos, vagyonából élő’, ’pénzintézet’, ’biztosításügy’, ezután a ’posta’ és a ’vasút’ következik, majd a ’Főváros’, utána pedig a ’pénzügyigazgatás’ s van egy ’egyéb közszolgálat’ kategória is. Ezeket követik a ’malomipar’, ’iparos’, ’közelebbről meg nem határozott részvénytársaság’, itt következik az ’ügynökök’, ’utazók’, ’alkuszok’ elég bizonytalan csoportja, majd az ’orvosok’, ’ügyvédek’, ’mérnökök’, azután ’papok, tanárok, egyházi alkalmazottak’, végül az ’egyletekben’, ’szövetkezetekben’ tevékenykedők következnek, a sor pedig a ’magángazdaságban közelebbről nem meghatározhatóan’ tevékenykedőkkel zárult.

Az előforduló foglalkozási megnevezések közül az akadémisták szüleinél a nagyszámú ’kereskedő’ okozott gondot — ök 2-es kódszámot kaptak a hierarchikus és 3-ast a jobb híján ágazatinak nevezhető listán, míg maguknál az akadé- mistáknál a nagyszámú hivatalnok, tisztviselő nehéz felbonthatósága jelentett nehézséget. Másféle problémát jelentettek a ’szállítók’ — végül is ugyanazt a besorolást kapták, mint a kereskedők — továbbá bizonyos női foglalkozási megjelölések: ’varrónő’, ’ápolónő’, amelyek akár önállóak is lehetnek, de nem bizonyosan azok, ugyanakkor ágazati szempontból is nehezen elhelyezhetőek. Ha bizonytalan volt, hogy egy megjelölés önálló egzisztenciát takar-e vagy sem, akkor a hierarchikus listán nem soroltuk őket sehova sem be, és ugyanígy jártunk el a másik listánál is, ha ott volt bizonytalanság.

339