Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Bánki Horváth Mihály: A tanulók társadalmi rétegződése a kiskunfélegyházi gimnáziumban 1867-1918
BÁNKI HORVÁTH MIHÁLY A TANULÓK TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉSE A KISKUNFÉLEGYHÁZI GIMNÁZIUMBAN 1867-1918. A dualista korszak gimnáziumait vizsgálva az az általános kép alakult ki, hogy ezek az intézmények az oktatás magas költségei miatt elsősorban a vagyonos közép- és felső réteg gyermekeinek oktatását szolgálták. A tandíjkedvezmények — amelyek a tanulók 20-35 %-át érintették — sem elsősorban a valóban rászoruló szegényeken, hanem az állami oktatáspolitika által preferált tanárság gyermekein segítettek, mintegy újra- és újratermelve, de alig bővítve a müveitek szűk körét. Ennek a jelenségnek az oka nyilván a még alig lezárult feudális múltban, a magyarországi társadalom csekély polgárosultságában kereshető. A tőkehiány, az alacsony életszínvonal, a müveltségbeli elmaradottság visszafogta a lehetőségeket és az igényeket egyaránt. Ahogy nagy különbségek voltak a történelmi Magyarország egyes régiói között gazdasági fejlettségüket és lehetőségeiket tekintve, úgy jelentkeztek ezek a különbségek a kultúra és az oktatás területén is, méghozzá a nyugat-magyarországi területek javára. Mégis talán nem hiábavaló ezen a nyugat-dunántúli konferencián egy jóval szegényebb térség gondjairól és eredményeiről szólni. Márcsak azért sem, mert azok talán nemcsak egyetlen városra, Kiskunfélegyházára érvényesek. A középkori Félegyháza a törökkorban elpusztult, területe 1743-ban települt újjá. A főként a Jászságból érkezett telepesek csatlakoztak ahhoz a mozgalomhoz, amely az időközben elzálogosított egykori jász és kun szállásterületek visszavásárlását és az ősi kiváltságok visszaszerzését tűzte ki célul. A Mária Terézia által engedélyezett és 1745-től sikeresen lezajló redemptio nyomán a kerületekben sajátos szabadparaszti társadalom alakult ki, amely a környező megyék parasztságánál jóval könnyebben indulhatott meg a polgárosodás felé. A vármegyékénél szabadabb gazdasági-társadalmi viszonyok kedveztek a műveltség, az iskoláztatás elterjedésének is. 1809-ben kezdte meg a működését a második Ratio szerinti kisgimnázium1 egyelőre magániskolaként, a kecskeméti piaristák felügyelete alatt. 1814. június 26-án, a Helytartótanács 9135. számú 1 Mészáros István: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 996-1948. Bp., 1988. 204. o. 295
