Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Varsányi Péter István: Egy protestáns "Nagytanoda" a változó hazában. A hódmezővásárhelyi református gimnázium története 1849-1914
VARSÁNYI PÉTER ISTVÁN EGY PROTESTÁNS „NAGYTANODA” A VÁLTOZÓ HAZÁBAN A hódmezővásárhelyi református gimnázium története 1849-1914. Iskola, politika — iskolapolitika 1849 augusztusa tragikus, de jelentéktelennek semmiképp sem mondható változást hozott hazánk, benne egy tipikusan alföldi, magyar lakosságú mezőváros, Hódmezővásárhely történetében, életében. 1849. augusztus 3-án Hódmezővásárhelyen, tíz nap múlva Világosnál véget ért a szabadságharc. Az önkény- uralom szorításában azonban akadt egy olyan intézmény, amely támpontot jelenthetett nemzeti létünk, értékeink átmentéséhez. Midőn minden elveszett -— írta évekkel később a hódmezővásárhelyi református gimnázium igazgatója és krónikása, Futó Mihály (1835-1904) —, „nemzeti megtartásunk” egyik legfőbb eszközéhez, a közművelődés elsőrendű tényezőjéhez, az iskolához szinte görcsösen ragaszkodtak.1 Jóllehet a neoabszolutizmus éveiben a győztes hatalom minden igyekezete arra irányult, hogy a tudatból kitörölje a forradalmi eszméket; mindent kiiktasson, ami 1848-ra emlékeztetett. Az iskolát pedig, mint meghatározó tényezőt, e politika szolgálatába kívánta állítani. A Tiszántúli Egyházkerület református középiskoláinak helyzete sem volt könnyű. Julius von Haynau „országlása” idején még egyházkerületi közgyűlés tartását sem engedélyezték, a presbiteri ülésekre is csak császári-királyi biztos jelenlétében kerülhetett sor. Debrecenből, az egyházkerület székhelyéről ekkor már meglehetősen „egyértelmű” utasítások érkeztek. Szoboszlai Pap István (1786-1855) püspök diszpozíciói — 1849-es, látványos pálfordulása után — az új rend feltétlen kiszolgálására ösztönöztek: az iskolák legyenek a „száműzött” béke és a rend helyreállításának eszközei; a tanévnyitón a tanulók „Isten eránti tiszteletre és hálára” serkentessenek, amiért a „háborút” megszüntette. 1849. október 14-én — jó egy héttel Arad után! — minden református templomban „...az uralkodó királyi ház iránti hódolati isteni tiszteletet” kellett tartani.1 2 1 Futó Mihály: A hódmezővásárhelyi államilag segélyezett ev. ref. főgymnasium története. Hódmezővásárhely, 1897. 98-99. o. 2 Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára, Debrecen. Szupcrintcndcnsi értekezlet jegyzőkönyvei, 1849. 1. b. 2556. sz. 275
