Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Bariska István: Az Entwurf és a Kőszegi Bencés Algimnázium
műveiről, tankönywiták, az irányított tankönyvkereskedelem, a nem kötelező rendkívüli tárgyak kőszegi tapasztalatai, a tantervviták, az ún. lokációk vitája, a szaktanári rendszer tapasztalatai, a herbartizmus nevelés-eszményének érvényesülése, az iskolafenntartás helyi gyakorlata, az osztálytanár (ordinarius, Klassenlehrer) kapcsolattartása a szülőkkel és a képviselőkkel, az osztályvizsgák ügye, a cseh iskolai rendtartás-minta alapján készült helyi iskolai törvény, a minősítés módja, a reáliák aránya stb.). Ez azonban már egy másik dolgozat feladata lesz, amely a bevezetett Entwurf sorsát elemzi a neoabszolutizmus teljes időszaka alatt, azaz 1850-1860 között. A kőszegi rendi gimnázium egykori belvárosi épületének homlokzatán a következő latin mondat állt: „Juventuti patriae et bonis artibus”.53 Ez a jelmondat „A haza íróságának és a hasznos tudományoknak” ugyan 1780-ban, még Mária Terézia uralkodása alatt került az újjáépített belvárosi gimnázium bejárata fölé. Mégis, jól fejezi ki a felvilágosodás jegyében fogant tanügyi kódex, az 1777-es Ratio Educationis szellemét és programját. A reformkorszak „haza és haladás” jelszava ehhez nagyon közel áll. Azzal a nagy különbséggel, hogy az egyik programot felülről hirdették meg, a másik, a magyar reformnemzedék a sajátját viszont alulról akarta megvalósítani. A Ratio Educationis és az Entwurf viszont abban közös, hogy mindkét tanügyi program felül fogant meg. Abban azonban nagyon eltértek, hogy az Entwurf a „hazának” annyi esélyt sem adott, mint Mária Terézia tanügyi reformja. A kőszegi bencések nem fogadták meg a konzervatív politikát képviselő főapáti intést, miszerint nem szabad az ellenállás legkisebb jelét sem tanúsítani az új rendszerrel szemben. De kudarcot vallottak az Entwurf bevezetése fejében szabott mindkét feltételükkel. Sem az intézet magyar tannyelvüségét, sem pedig a magyar történelem-földrajz összevont tantárgy pozícióját nem tudták megőrizni. De még az a kívánságuk sem teljesülhetett, hogy hat évet kapjanak az új rendszer bevezetésére. Valljuk meg őszintén, az a politikai konzervatizmus, amelyet a rend az 1848-1849-es forradalmat megelőzően képviselt nemzeti volt és mélységesen magyar szellemű. De már Eötvös József forradalom előtti liberális tanügyi terveivel szemben is tartózkodó, sőt konfrontáló. Azért, mert a modernizáció befogadásához a rendnek túlságosan sokat kellett volna a saját érdekeiből is feladni. Az Entwurf, az új rendszer ugyan 1848 után a győztes Habsburg császárságot és a magyar katolikus egyházat a konzervativizmus egységében találta. Ezen belül azonban a magyar egyház nem mondott le a viszonylagos függetlenség 53 Holler Engelbert: i. m. 6. o. 273
