Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Mónus Imre: A hajdúböszörményi református iskolaszék története
ségét veszélyezteti, ha csak hat főre hárul a teher anyagi dotáció nélkül, az igazságtalan. Helyettes tanítók beállítása lett volna a megfelelő megoldás, de azt a szűkös költségvetés nem engedte meg. Végül az osztályokat szétosztották és újabb padokat tettek be a tanterembe, bár így a létszám 100 körülire nőtt. Ezért a szétosztásért a szülőkkel szemben az iskolaszéknek vállalni kellett a felelősséget. 1940-ben a református egyház presbitériuma az iskolaszékbe 13 tagot nevezett ki: Bakóczi Endre, H. Fekete Péter, Kálmán Ferenc, Kiss Sándor, Konyári Antal, Sz. Molnár Imre, Rácz Jenő, Dr. Szabó Imre, Dr. Szálkai Antal, Dr. Széli Gábor, Vincze Sándor, Balogh Imre. A református lelkész értesítette az iskolaszék elnökét, Kiss Józsefet, hogy a tantestület hat tagot választhat az iskolaszék tagjai sorába. A hat fő iskolaszéki tagság úgy tevődik össze, hogy öt fő az öt iskolaigazgató (Somossyné Jánosi Mária, Szőcs Gyula, Varga Lajos, Váncsa Dezső, Zolnay Mihály) és hatodik tagnak a tanítótestület megszavazta Sillye János tanítót.24 1940. október 29-én az iskolaszék elnöke kérte a tantestület tagjait — bizonyára a háborús körülmények miatt —, hogy ha bárki a városból vidékre távozik, az eltávozás okát feltétlenül jelentse neki. 1940-ben püspöki körlevél érkezett a tanítótestülethez — melyet az iskolaszék is tudomásul vett —, hogy tagjai fizetésük 2 %-át ajánlják fel a visszacsatolt Erdély lakosságának megsegítésére. Hasonló felajánlások és gyűjtések másmás céllal adományok formájában gyakran jelentkeztek a jegyzőkönyvek tanúsága szerint. Ez most a tanítótestület tagjait mélyebben érintette, miután a fizetésüket teljes egészében — mint korábban írtam róla — hónapokon át nem kapták meg. A Felvidék és Erdély visszacsatolása után is javasolták a tanítótestület tagjai a visszacsatolt országrészek megismertetésére iskolai tanulmányi kirándulások szervezését. A javaslattal az iskolaszék egyetértett, sőt kisebb anyagi támogatást is biztosított. 1941 márciusában Bodán megüresedett a tanítói állás, s a feladat ellátására senki sem jelentkezett, így az iskolaszék mérlegelése után Lovas Antal központi fiúiskolái tanítót rendelte ki a tanév végéig, osztályát pedig egy tanítónő tanította tovább. Az iskolaszék Lovas Antal kirendelését Bodára a presbitérium határozata alapján tette. Varga Lajos igazgatótanító a „kirendelte” szót sérelmesnek és jogtalannak találta, „mert a hajdúböszörményi református egyház tanítóinak 24 Uo. 1940. január 7. Kivonat a hajdúböszörményi református egyház presbitériumának jegyökönyvéböl. 251
