Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Mónus Imre: A hajdúböszörményi református iskolaszék története
tatási minisztérium alá rendelte a közigazgatási kerületként létrehozott tanügyi szerveket és a melléjük rendelt iskolatanácsokat; megerősítette a katolikus klérus befolyását, és kisérletet tett a protestáns autonómia korlátozására. Ez az összbi- rodalmi tanügyi rendelet minden helyi adottságot figyelmen kívül hagyott. Ennek erőszakos alkalmazása az abszolutizmus kényszerjellegének bizonyítékaként válságos helyzetbe hozta a hajdúvárosok partikuláit, nemcsak az akkor szétválasztott középiskolai tagozatokban, hanem a leválasztott elemi iskolákban is. Az abszolutizmussal szemben kibontakozó politikai ellenállásnak ezért vált egyik legfontosabb feladatává a tanügy rendezése. 1861-ben a tanügy irányítása — a forradalom előtti állapotnak megfelelően — ismét a helytartótanács kezébe került. A visszaállított 1845-ös iskolaszervezet ugyancsak kirekesztette a vármegyéket a népoktatás felügyeletéből, illetve csak részleges — főleg a tankötelezettség betartására, az iskolaállítási és fenntartási kötelezettség ellenőrzésére korlátozott — hatósági jogkört ruházott rájuk.3 A kiegyezés után az 1868. évi 38. népiskolai törvény a Ratio Educationisban deklarált uralkodói felségjogot immár a polgári állam jogának tekintve a tanügyigazgatás rendjének és egységének megteremtését is feladatának tartotta. Ez a törekvés összhangban volt azokkal a fokozódó követelményekkel, amelyeket a gyorsuló kapitalista fejlődés támasztott az állammal, az állam érdekeit érvényesítő közigazgatással szemben.4 Az áthidaló megoldásnak szánt tankerületi iskolatanács létrehozása — szándékaiban — a törvény egyik legdemokratikusabb intézkedése volt. Az iskolai tanács összetételében kifejezésre jutott az igazgatás eötvösi dialektikája: tagjai a vármegye területén létező egyházak, illetve községi népiskolai tanítók testületének képviselői, valamint a megyei közgyűlés, a „vármegyei bizottmány” által választott tagok a tanfelügyelő elnökletével (124—125. §.). Szerepét azonban eleve korlátozta, hogy hatásköre a tanintézetek kisebb hányadát jelentő községi fenntartású iskolákra terjedt ki.5 A törvény nem szabályozta pontosan a tanfelügyelőnek az egyházi hatóságok irányában követendő magatartását; ezzel kapcsolatban később több körrendelet, illetve utasítás született. A tanfelügyelőnek a felekezeti iskolafenntartókkal és az 3 Kötc Sándor: Közoktatás és pedagógia az abszolutizmus és a dualizmus korában 1849-1918. Bp. 1975.9-18.0. 4 Kelemen Elemér: i. m. 482. o. 5 Az 1868:38. tc-re — cs a későbbiekben a népiskolai hatóságokról szóló 1876:6. tc-rc, valamint az I 876:28. tc-re történő hivatkozásunk alapja: Mag)>arországi törvények és rendeletek tára. Pest, 1868., 1876. 240
