Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Mann Miklós: Oktatáspolitikusok és oktatáspolitikai koncepciók Magyarországon 1867-1944
felsőoktatást fejleszteni több — elsősorban gazdasági, műszaki jellegű — új tanszék létesítésével. A korszak végén még hárman álltak a kultusztárca élén. A Sztójay-kormány (1944. március 22 - augusztus 29.) igazságügyminisztere, Antal István ideiglenes megbízást kapott a vallás- és közoktatásügyi miniszteri teendők ellátására is. A háborús helyzet romlása következtében több rendeletet adott ki a tanév gyorsított befejezéséről, az oktatók szolgálati állomáshelyükön maradási kötelezettségéről. Az érettségi stb. írásbeli vizsgákat „lehetőleg kora reggeli órákban kell megkezdeni”, — rendelkezett — s ha légi riadó miatt a vizsga megszakad, úgy azt „az addig elvégzett munka alapján kell” méltányosan elbírálni. A Lakatos-kormányban (1944. augusztus 29 - október 16.) Rakovszky Iván állt a kultusztárca élén. Rövid ideig tartó miniszterségét a háborús helyzet határozta meg. Felhívással fordult a „...minisztérium, valamint az alárendelt hatóságok, hivatalok, intézetek és intézmények minden tisztviselőjéhez és alkalmazottjához, hogy igaz magyar szívvel vegyen részt a társadalom áldozatos munkájában és adományával járuljon hozzá a Vöröskereszt feladatainak megvalósításához.” A korszak utolsó minisztere Rajniss Ferenc volt. A nyilas-kormányzat romba döntötte az országot; kultuszminisztere stílszerűen az oktatást szüntette meg. Miniszteri rendeletében abból a célból, hogy „a nemzet minden személyi és anyagi ereje a honvédelem közvetlen érdekeinek szolgálatába legyen állítható”, úgy rendelkezett, hogy „a népiskolákban, a középfokú iskolákban, a középiskolákban, a szakiskolákban, továbbá minden más iskolai jellegű tanfolyamon vagy intézetben, végül a főiskolákon és az egyetemeken — tekintet nélkül azok jellegére vagy fenntartójára — a tanítást, illetőleg az előadásokat az 1944. évi október hó 29. napjától kezdve... ideiglenesen meg kell szüntetni”. A fenntiekben megismerhettük a két világháború közötti korszakban működő kultuszminiszterek tevékenységét, az oktatásügy fejlesztéséről vallott felfogásukat, valamint azokat a koncepciókat, intézkedéseket, amelyekkel jelentősen hozzájárultak a magyar társadalom műveltségének alakításához. A miniszterek sorából különösen ketten — Klebelsberg Kuno és Hóman Bálint — emelkedtek ki: mindketten hosszú ideig álltak a tárca élén, s olyan koncepciózus kultúrpolitikusok voltak, akik igyekeztek maradandót alkotni a kultúra, az oktatásügy fejlesztésében. A miniszterek működését sikerek és kudarcok egya213
