Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

B. Virághalmy Lea: Értékválság - értékváltás: egy múlt századi értelmiségi

lánczolt gályarabok”14. így gyakran barangoltak együtt a környező helységeket, erdőket, madarakat, virágokat szemlélve. Kedvenc útvonaluk a szomszédos Hathalom pusztán vezetett keresztül, melynek régi birtokosa, az addigra már kihalt család, a „Hathalmi” illette Blumentrittet a végleges, de önkényes névmagyarosításra, a Virághalmira. Első megjelent írásait a Vasárnapi Újság már ezen a néven közölte, s az Üstökös szerkesztőségébe beküldött kedves karcolataira felfigyelő Jókai Mór is ezen a néven mutatta be régi ismerősét a magyar lapoknak. Az 1857-ben megindult Győri Közlönyben a szépirodalmi mellett ismeret- terjesztő természettudományos cikkei is megjelentek. (Több, mint valószínű, hogy Virághalmi tudósított először a magyarországi sajtóban az újonnan felfedezett ércről, a „timanyról”— azaz az alumíniumról.)

Az 1859-es évben két regénye is megjelent nyomtatásban. Az első, „A fegyverkovács” nagy sikert aratott, s Csabai Pál színtársulata — melynek ekkor egyik gyermekszínésze a 9 éves Kölesi (Reindl) Lujza, a későbbi Blaháné volt — 1859 márciusában Győrben, majd Pápán is előadta. A másik, a „Szabó Kálmán Úrnak, mint a hazai irodalom buzgó pártolójának” ajánlott „Törökvilág Győrben” című kétkötetes mű szintén nagy siker lett. Előszavában írja: „Egyes családoknak, sokszor a legnagyobb elhagyatottságban sínlő levéltáriban... elfeledett okmányokból sükerült saját kutatások, de főleg Ráth Károly jeles és ismert régiségbúvár barátom szívességéből Győr és vidékéről oly adatokat gyüjtenem, mik az olvasó közönség egy része előtt legalább — még ismeretlenek lesznek, s mikből egy egésszé alakítottam jelen regényemet.”15 Pálffy és Schwarzenberg emléke, az érckakas legendája a nyugalomra kényszerített dunántúli vidékeken a szabadság mítoszát búvópatakként hordozta. Nem csoda hát, hogy Hidassi Elek színtársulata még abban az évben, karácsony után műsorra tűzte az ötfelvonásos drámává átdolgozott regényt.

Virághalmi következő kétkötetes történelmi regényét, „A király védenczeit” életrajzírói, különféle megemlékezések, sőt némely lexikonok is, kihagyják. A Könyves Kálmán korában játszódó, 1862-ben megjelent mű, melybe írója az 1861-es alkotmányos év minden keserűségét és csalódottságát beleöntötte, egyes kortársakból mély megdöbbenést, míg másokból — különösen az ifjú hölgyrajongókból — viharos tetszést váltott ki, nem gyengécske cselekményével, hanem a mögötte rejlő mondanivalóval. „Magyarhonnak oly királyra van szüksége, ki... az isteni tiszta tan nyomdokaiban ólálkodó ocsmány babonát felvilágosult lelke hatalmával tiporja össze s nem hagyja gyökeret verni népe szívében, melyek

14 Vadász- és Versenylap, 1858/8, 123. o. Virághalmi F.

15 Virághalmi F.: Törökvilág Győrben I. Győr, 1862. 5-6. o.

191