Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Mann Miklós: Oktatáspolitikusok és oktatáspolitikai koncepciók Magyarországon 1867-1944
MANN MIKLÓS OKTATÁSPOLITIKUSOK ÉS OKTATÁSPOLITIKAI KONCEPCIÓK MAGYARORSZÁGON 1867-1944. A dualizmus koráról és a Horthy-korszakról a történettudomány nagy összefoglaló szintézisein kívül több kitűnő történeti, irodalomtörténeti, művészettörténeti, neveléstörténeti munka látott már napvilágot. Egy vonatkozásban azonban hiányos a magyar történelem e jelentős időszakának kultúrpolitikájáról festett tabló. Nevezetesen nem, vagy csak alig ismerjük e háromnegyed évszázad vallás- és közoktatásügyi minisztereinek tevékenységét; azon történelmi személyiségek munkásságát, akik koncepcióikkal, műveltségükkel, pártállásukkal meghatározó, irányító szerepet töltöttek be a kultúrpolitika, s azon belül elsősorban az oktatáspolitika kialakításában, formálásában. Még leginkább talán az első negyedszázad tekinthető ismertnek. Hiszen a nagy nevű liberális miniszterek közül Eötvös József és Eötvös Loránd művelődéspolitikai írásait az ötvenes-hatvanas években már publikálták; Eötvös József közoktatás-politikai munkásságát pedig elsősorban Felkai László feldolgozásai alapján jól ismerjük. Eötvös müvének folytatói Trefort Ágoston és Wlassics Gyula; működésüket, életpályájukat ezen előadás szerzője dolgozta fel. A Horthy-korszakból Klebelsberg Kuno és Hóman Bálint működése tekinthető ismertnek, hiszen művelődéspolitikai beszédeiket, írásaikat már a húszasharmincas években is publikálták, sőt egy Klebelsberg válogatás Glatz Ferenc szerkesztésében pár évvel ezelőtt megjelent. Ugyancsak Glatz Ferenc több tanulmányában foglalkozott Klebelsberg és Hóman működésével, de ezen írások természetszerűleg kevésbé törekedtek az oktatáspolitikai szempontok érvénye- sitésére. A közelmúltban Tőkéczki László, Szabolcs Ottó, s főleg Ladányi Andor publikált több — s elsősorban Klebelsbergről szóló — tanulmányt; a harmincas évekkel foglalkozó oktatáspolitikai müvek közül pedig kiemelkedik Nagy Péter Tibor monográfiája. A kor többi kultuszminisztere mostohább elbánásban részesült, pedig tevékenységük, szerepük, müvelődéspártoló intézkedéseik megérdemelnék a differenciáltabb vizsgálódást. Közülük egyedül Teleki Pál nemzetnevelői programjáról jelent meg Mészáros István, a kitűnő neveléstörténész munkája. A téma legfontosabb forrásanyagát a miniszteri beszédek, cikkek, jelentések képezik. Elsősorban a parlamentben elhangzott beszédek nagyon értékes forrá195
