’56 Zalában. A forradalom eseményeinek Zala megyei dokumentumai 1956-1958 - Zalai Gyűjtemény 40. (Zalaegerszeg, 1996)

A FORRADALOM ESEMÉNYEINEK ZALA MEGYEI DOKUMENTUMAI

Ami pedig a részleteket illeti: az új gazdasági vezetéssel és a bürokrácia felszámolásával kapcsolatban megszűnt munkakörök, országszerte közismertek. A személyzeti osztály, a normairoda, a függetlenített újítási, a függetlenített munkavcrsenyfelelősi stb. állások a legközismertebbek ezek közül. E szervek eddigi gyakorlati hasznát és nemes célkitűzéseit az oknyomozó történelem fogja nehéz és fáradságos munkával annak idején kideríteni, ugyanakkor felmentve, vagy kárhoztatva bennünket, akik könnyelműen egy szívvel és akarattal, de az elsők között köszöntük meg eddigi áldásos tevékenységüket. Ezzel párhuzamosan rendeltük el e szerveknél található iratok gondolkodás nélküli máglyahalálát könnyelműen elmulasztva azt az óriási anyagi felemelkedési lehetőséget, amit a végtelen idők során verejtékes munkával teleírt papirosok tonnái egy jól szervezett papírgyűjtő hónapban eredményezhettek volna. A teljes igazság kedvéért le kell rögzítenünk az utókor számára még azt a szomorú tényt is, hogy a remélhetőleg már történelmi emlékű beosztásokban dolgozó kartársaink javarésze talán még jobban örült munkaköre megszűnésének, mint azok a dolgozók, akiknek állítólagos érdekében létrehozták előttünk ismeretlen agyberendezésű és szerkezetű emberek ezen nemes emberbaráti szerveket. Előttünk is érthetetlen és valószínűleg csak a csodálatos véletlennek köszönhető az. hogy e beosztásokban pártonkívülick alig voltak. Javukra szól az itt dolgozóknak - és becsüljük is érte őket, hogy a legtöbben önként és fóleg örömmel mentek vissza eredeti beosztásaikba - termelő munkára. Amilyen könnyű munka volt a Munkástanács és az előbb említett és megszüntetett bürokratikus szervek dolgozói között a megegyezés, éppen olyan nehéz és szomorú problémát jelentett a bizalmatlansági ügyek és kérdések tárgyalása. A témakörrel kapcsolatban csak annyit, hogy a pártállás kérdése itt sem volt döntő és fontos. E problémáknál és kérdéseknél a dolgozó emberek és az ember között kialakult viszony és kapcsolat, a megbecsülés és becsület, a személyi magatartás és tulajdonságok, a szorgalom és a szakmai képzettség, döntöttek el az ember sorsát. Nem az, hogy párttag volt-e, vagy sem, hanem az, hogy visszaélt-e a helyzetével, vagy sem. Ha szembeállítja a Zalai Hírlap vagy Mátai elvtárs az e címen leváltott 10 volt párttagot azzal a kb. 330 volt párttaggal, akik még ma is a legjobb egészségnek örvendve dolgoznak a gyárban és akik közül igen sokat már kiemeltek, vagy kiemelnek és magasabb beosztásba helyeznek a további szervezések során valószínűleg eszébe sem jutott volna a 27-es szám. Ha egyáltalában beszéltek volna a megvádolt emberekkel és végighallgatták volna a munkástanácsi értekezleten elhangzott kritikákat is, ha tárgyilagosan mérlegelni tudták volna a 10 év minden küszködését, szenvedését, félelmét és rettegését, s mögöttük azokat az embereket, akik tudatlanságból vagy tudatosan, kényszerből vagy karrierizmusból, rosszindulatból vagy ostobaságból, de közvetlen kiszolgálói voltak egy letűnt