Dokumentumok Zala megye történetéből 1944-1947 - Zalai Gyűjtemény 37. (Zalaegerszeg, 1995)

DOKUMENTUMOK ZALA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL

Útépítés Dr. Derne Sándor az államépítészeti hivatal vezetője az útállapotokról számolt be. A fagyos időjárás miatt sok helyen teljesen megbénult a közúti forgalom. Az utakat átlagban 25-30 cm magas hó borítja. A hófúvások okozta károkat minden esetben 48 órán belül helyreállították. Közmunkát a hó folyamán 272 egyén végzett, főként árkolást, vízleeresztéseket, fagallyazást és fagondozást. A nagykanizsai Principális-híd faragási munkálatai folyamaiban vannak. A vagonhiány, amellyel a köveket kellene szállítani, ma is fennáll. Az adózás és illetékek Dr. Kovács József pénzügyigazgató-helyet tes az általános adózási helyzetre mutatott rá. A búzaföldadó behajtása mindenütt megtörtént. A lakosság 80 százalékban tett eleget kötelezettségének. Illetményadóba befolyt 125 ezer forint, illetékben 78.768 forint, forgalmi adóban 729 ezer forint, késedelmi kamatban 148.091 kg búzaegység, adópótlékban pedig 47 ezer forint. Bejelentette, hogy az adózást csak 1946. augusztus elsejétől tartják nyilván, az addig történt adófizetéseket a miniszter semmisnek nyilvánította. Boradóban 82 vagon bor folyt be, ezek közül mintegy 30 vagon minőségi bor Tapolca és Badacsony környékéről. A miniszter rendelkezésére ezeket a borokat borpárlatnak készítik el. A borpárlat feldolgozására a Dunántúli Szeszfőzde, a Nagykanizsai Városi Szeszfőzde és a dióskáli szeszfőzde kaptak megbízást. Ezeket a borpárlatokat export céljaira használják fel. Oroszország átveszi a borpárlatot és minden vagon után 8 vagon sót ad cserébe. A «fekete» szeszfőzés még mindig igen el van terjedve a megyében, úgy, hogy - sajnos - ebben a tekintetben Zala megye vezet, itt a legtöbb a jövedéki kihágás is. Kerékpáros felderítők végzik az ellenőrzést, de a fagyos utak miatt most kerékpáron nem tudják teljesíteni feladatukat, amit a «feketén főzők» erősen kihasználnak. Szóvá tették a bizottságban a MAORT [Magyar-Amerikai Olajipari RT.] adófizetési ügyét. Tudvalevő, hogy a MAORT ideiglenes adómentességet élvez egészen 1953-ig. Ennek ellenére egyes adónemek fizetésére kötelezett, de ennek sem tesz eleget. A főispán itt megjegyzi, hogy tudomása szerint az állam horribilis összeggel, mintegy 50 millió forinttal tartozik a MAORT-nak és valószínűleg ezért tagadja meg az adófizetést. A pénzügyigazgató-helyettes ezzel szemben azt állítja, hogy az állammal szemben fennálló adósságok egyáltalán nem érintik az adófizetési kötelezettséget.