Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)
A HADJÁRAT POLITIKAI VONATKOZÁSAI - Perczel és a kormánybiztosok
tartózkodók oly elbánástól, minőt a hadseregekbeni rend fenntartása bujtogatok és a hadvezér tekintélyét csorbítani akarók ellen igényel; aminőre én politikai állásomnál éppúgy, mint szerencse és dicsőség koronázta hadvezérletemnél fogva is e hazában minden fondorkodás ellenében feljogosítva érezhetem magam Isten és ember előtt". Ugyanakkor figyelmeztette az OHB-t, hogy Zala és Somogy megyében van elegendő kormánybiztos; serege élelmezéséről "kormánybiztos Csertán úr derekasan gondoskodik"; a gabona összeszedése vagy felégetése pedig "Oroszhonban annak sivatagjain megjárja, hol fanatikus pópák buzdítsák [sic!] a népet ilyesekre, de nem nálunk, hol ilyesminek hallatán az értelmes hadvezér mosolyog, a nép pedig könnyen lázadásra vitethetnék". Újabb kormánybiztosokra tehát nincs szüksége, annál inkább lett volna szüksége 3-4 jól begyakorlott zászlóaljra, "és akkor Várasd is a miénk; a steyer sereg megsemmisülve és hadammal már rég Bécs előtt táboroznék". Tallián beköszöntője amúgy is rosszul sikerült. Működését azzal kezdte, hogy letartóztatott és akasztással fenyegetett egy nagykanizsai zsidó kereskedőt, mondván, hogy titokban élelmet szállít Stájer- és Horvátországba. Az illető pedig éppen arról volt ismert, hogy több ízben tett fontos szolgálatokat a magyar kormánynak. Talliánnak Csertánnal is támadt hatásköri összeütközése. A nagykanizsai kórházparancsnok kérte Talliánt, hogy a kórház szükségeire utalványozzon 610 forintot a helyi sópénztárnál. Tallián a kérést kissé szerencsétlen formában továbbította Csertánnak, aki közölte vele, hogy az OHB értesítése szerint "az illető rendelkezés a honvédi bizottmány részéről megtétetett". Egyben öntudatos hangon tiltakozott az ellen, hogy Tallián vele rendelkezzen. Tallián erre szabályosan feljelentette Csertánt az OHB-nál, s rendeletet kért, hogy "e vészes napokban egy másik működő kormánybiztost hivatásábani eljárására szívesen felszólítva hatáskörömhöz tartozott-e légyen?" Az OHB azonban úgy ítélte meg, hogy Tallián túllépte a hatáskörét, s ilyen értelmű választ fogalmazott meg; igaz, nem küldte el. Tallián november 18-án Nagykanizsáról Somogy megyébe utazott, s egésze Sellyéig megszemlélte a Dráva-partot, "vajon a megye mily intézkedéseket tett légyen a Dráváni gabonaszállítás meggátlására". Kossuthnak küldött jelentése szerint Somogy megye minden erre vonatkozó rendeletének tökéletesen eleget tett; csupán két uradalom adott el gabonát a túlparti molnároknak és kereskedőknek, de még ezt a gabonát sem szállították el. Tallián november 26-án nyújtotta be végjelentését az OHB-nak. eszerint Nagykanizsán és a zalai uradalmakban olyan kevés gabona van, hogy azt szükségtelen elszállíttatni, annál is inkább, mert Perczel seregét is ebből élelmezik. A nagykanizsai kereskedők által beszolgáltatott gabonamennyiség alig 10 000 pozsonyi mérő, a különféle lisztek mennyisége nem érte el az 1900 pozsonyi mérőt. Somogyban 100 000 pozsonyi mérőnél több gabona található, de "ezek is az uradalmakba s egyes pusztákon széjjel szórva, az ellenségnek nem könnyű prédájául eshetnek". Vasban még csak most kezdik meg a gabona-összeírást. Tallián úgy intézkedett, hogy ellenséges betörés esetén a zalai és somogyi gabona- és lisztmennyiséget Balatonfüredre szállítsák. Némi sértődöttséggel közölte az OHB-val, hogy a testület eddigi jelentéseire mit sem válaszolt, s "így vélekednem kell, hogy mi itt N[agy]kanizsán működéseinkkel szükségtelenné