Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)

A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ERŐK ÉS ESZKÖZÖK - Fegyelmi helyzet

után kiadott napiparancsában pedig csak a Zrínyieket dicsérte, a horvát zászlóaljat Hodosánnál lefegyverző Hunyadiakat nem. A friedaui ütközet után azzal vádolta a zászlóaljat, hogy nem a Zrínyiek, hanem ők raboltak a városban, holott a csapat mindvégig a városon kívül állomásozott. A csapat tisztjeinek egyike, Nagy Ferenc százados mindezt megírta Kossuthnak is, a többiek pedig a november 15-én Csány Lászlótól Letenyere érkező Rosowitz Józsefnek mondták el, hogy Perczel a Zrínyieket, mint saját teremtményeit, s a többi csapatot eléjük helyezi.

119 A Hunyadiak panasza nem volt alaptalan. Perczel a tiszti kinevezéseknél előnyben részesítette a Zrínyi-csapat tagjait. Sőt, amikor egy névazonosság folytán a Zrínyicsapathoz kinevezett hadnagy érkezett táborába, közölte az OHB-val, hogy számára "majd itt helyben, talán a Hunyadi-csapatnál - hol nagy szűke a jó tiszteknek találandok alkalmazást".

120 Perczel november 3-án azt jelentette az OHB-nak, hogy "a seregben kevesbedik a kicsapongás". November 25-én közölte, hogy rendes börtön nincs, a halálos ítéletekkel szembeni természetes viszolygásánál fogva ilyeneket nem akar hozni, a botbüntetést pedig nem használhatja, s így "a sok kicsapongás" nehezen korlátozható. "A hosszú tábori élet, sok embernek kis helyekre szorítása és seregeim egy fő alaprészének a világ minden részeiből történt öszvetoborzása [kiemelés tőlem - H. R.] igen szaporítja e részbeni nehézségeinket". E szemérmes célzás arra mutat, hogy a legtöbb fegyelmi probléma a Zrínyi-csapatnál mutatkozhatott.

121 November 29-i napiparancsában a légrádi ágyúzásról szólva kiemelte, hogy a Zrínyiek és a somogyi önkéntesek példát mutathatnának a Hunyadi-zászlóaljnak, "mely e napon hadosztályparancsnok úr [Gáspár] hivatalos jelentése szerint alig vala rendben tartható, és a legnagyobb féktelenségben barangola szét a szőlőhegységben".

122 Viszonylag gazdag anyaggal rendelkezünk a zalai önkéntes zászlóalj fegyelmi helyzetéről, mert ennek az alakulatnak töredékesen fennmaradt a parancskönyve és a büntetési jegyzőkönyve is. Ebből kiderül, hogy november 19. - december 21. között a 119 MOL OHB 1848:2044., ONŐHt 7103. [OHB 1848:2043.], Csány. IBA 802., Abafi: Perczel 83-86. Perczel Mór emlékiratainak utolsó három fejezetében Nagy Ferenc százados Abafi által közölt levelével foglalkozik. Schulek esetéről azt írja, hogy az Trangossal együtt annyira leittasodott, hogy képtelen volt teljesíteni a Perczel által kiadott parancsokat. 75-77. f. Emlékirata szerint ő Letenyénél nem Molitorisz hadnagyot, hanem magát Nagy Ferencet kardlapozta meg. 58-60., 70. f. Schuleket nov. 24-én Perczel előléptetésre ajánlotta. MOL HM Ált 1848:10008. A Hunyadiak és Zrínyiek közötti konfliktusra mutat az is, hogy a friedaui ütközet után Parragh Gábor, a Zrínyi-csapat segédtisztje tudósításában megrótta a Hunyadiakat két sebesült bajtársuk hátrahagyása miatt, "holott kocsi elég volt rendelve számukra"; Bogáthi Ferenc, a Hunyadi-csapat tagja pedig nem mulasztotta el megemlíteni, hogy a Zrínyiek "a békés friedaui lakosok lakait kirablák". Nagy Ferenc százados szerint Roze őrmester Perczeltől kért kocsit a sebesült Ekker és Akter tizedesek számára, mire Perczel csak annyit mondott: "Az Isten segítsen rajtok". KH nov. 14. No. 117., Nemzeti nov. 22. No. 166., Abafi: Perczel 86. o. 120 ONŐHt 7103. [OHB 1848:2043.] 121 MOL OHB 1848:2291., 3767. 122 MOL OHB 1848:4253.