Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)
A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ERŐK ÉS ESZKÖZÖK - Lőszer- és fegyverellátás, tüzérség
riumot az ágyúk kiszolgáltatására, de a mozsarakéra nem. Sőt. megkérdezte Perczeit, mire akarja azokat használni, hiszen azok várvédelemre vagy -vívásra valók. Mészáros hadügyminiszter közölte az OHB-val, hogy a tizennyolcfontos lövegeket, amint a legénységüket és a szükséges lovakat kiállítják, útba lehet indítani. "Azonban egy efféle üteget felette nehéz lövegei miatt, a drávai tartományokban alig lehetend a táborban a csapatokkal együtt szállítani". Háromfontos lövegeket viszont a lövegtalpak hiánya miatt csak néhány hét múlva küldhetnek. Perczel a mozsarak szükségességét október 27-én azzal magyarázta, hogy azokat "a varasdi híd körüli erősítvények és a rakétaüteggel bíró, Dráván túl álló ellenséges tábor biztos megrongálására" használná, ha azt az OHB utasítása, vagy az ellenség mozdulatai szükségessé tennék. November 2-án az OHB újra ráírt a hadügyminisztériumra, hogy mi van a Perczel által kért harminc- és tízfontos mozsarak leküldésével? Mészáros ingerülten válaszolt: nem feledkezett meg a kért mozsarakról, "csak azt nem tudom, honnan vegyem elé azokat". Közölte, hogy két tízfontos mozsarat máris utalványozott Csáktornyára, bár szerinte semmilyen hatásuk sem lesz, mint ezt Szenttamás eddigi bombázásai már megmutatták. Ugyanakkor kifejtette, hogy az ilyen lövegküldések miatt Buda lassan egyetlen várvédő löveg sem marad. November 3-án Perczel már értesült Mészáros hadügyminiszter válaszáról, "miszerént az akár pozícióm biztos védelmére, akár az ellenség erősb állomása ostromára megkívántatott lövegeket elő nem állíthatja". November 9-én tehát már nem ilyen nagy űrméretű, hanem 8 hat- és 4 tizenkétfontos tábori löveget kért. Perczel október 17-én még a csatatérről írott jelentésében gyalogsága, illetve 12 hatfontos löveg, köztük három tarack számára igényelt lőszert. Október 18-án gyalogsági és tüzérségi lőszert kért serege ellátására, s 12 fontos ágyúk számára is. Az OHB október 19-én felszólította a hadügyminisztériumot a kért tüzérségi, illetve "3000-ből álló seregre megkívánt fegyver lőszer" elküldésére. A minisztérium azonban félreértette az utasítást, mert másnap a 12 hatfontos löveghez való helyett 300, tizenkétfontosokba való lőszert utalványozott, s emellett hat- és háromfontosokba való kartácsot. Gyalogsági lőszert viszont nem tudott küldeni, sem ekkor, sem négy nap múlva. Az OHB is érzékelte a gyalogsági lőszerben mutatkozó hiányt. Október 21-én körrendeletben szólította fel a seregparancsnokokat, köztük Perczeit, hogy takarékoskodjanak a lőszerrel, s egy hónap múlva e rendelet megismétlésére utasította a hadügyminisztériumot. 114 November 21-én, a Stájerország felől fenyegető támadásról értesülve, legalább 400 000 élestöltény és a négy hatfontos félüteghez való lövedékek Kenéséig szállítását kérte. November 23-án, e veszély elmúltával Kanizsáig kérte szállíttatni ezt a készletet. November 25-én a hadügyminisztérium 50 000 lőkupakot küldött a Freiseisen Gyula vezette beregi csapattal Perczelnek. A.tábornok december 18-án 100 000 gyutacsos töltényt és lőkupakot, 20-án 200 000 kis és 50 000 nagy lőkupakot, 120 000 lőkupakos, 60 000 gyutacsos és 60 000 kovás töltényt kért tartalékul, ami arra mutat, hogy seregénél nem volt töltényhiány. Ha pedig ez utóbbi kérésben mutatkozó arányokból követ114 MOL OHB 1848:1289., 1387., 1493., 1570., 1754., 2291., 2515., 3030.. KLÖM XIII. 248., 258., 328., 562. o.
