Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)
A HADIESEMÉNYEK - Zala megye kiürítése
A visszavonuló hadsereg raktára és málnája Lendváról Lentin és Csesztregen át december 20-án érkezett meg Zalaegerszegre, s itt maradt 25-ig. Ekkor az ellenség Körmendre érkezéséről értesülve, Szentgróton át Polgárvárosra vonult. Szentgrót környékén csatlakozott hozzá a 44. zászlóalj is. 26-án Sümegen át Tapolcára, 30-án pedig Nagyvázsonyon át Várpalotára folytatta útját, innen a Küngös-Lepsény-Aba útvonalon át 31-én éjjel érkezett meg Adonyba, s január 1-én Dunapentelén állomásozott, majd 2án Dömsödnél átkelt a Dunán. Innen Szekulits hadosztályával folytatta útját Ceglédig. 67 Zala megye védelme reguláris erő híján a nemzetőrökre maradt. Kossuth még december 18-án szabadcsapatok alakítására hatalmazta fel Csertán Sándor kormánybiztost. Csertán Perczellel együtt hagyta el a megyét, de aztán visszatért Nagykanizsára. Még Devecserről levelet küldött Csillagh Lajos alispánnak, amiben közölte, hogy a magyar fősereg feladta Győrt, Perczel és Görgei seregei pedig Komárom táján vannak; felesleges tehát a nemzetőrök mozgósítása, s velük Perczel seregének követése. December 29-én viszont már azt jelentette Csánynak, hogy Nugent seregének megtámadására a népfelkelést Zalaegerszegen összpontosítják, s pénzt kért a népfelkelők fizetésére. December 21-én Kossuth is azt tanácsolta Perczelnek, hogy hagyjon hátra egy 100 gyalogosból, 50 huszárból és 2 könnyű lövegből álló mozgó csapatot, amely helybéli önkéntesekből 6-800 főre kiegészítve, komoly szolgálatot tehetne. Zala megye bizottmánya meg is kezdte "önkéntes csatárok" kiállítását, s december 30-án "ahhoz értő egyének" küldését kérte Csány Lászlótól. Össze is gyűlt néhány tucat önkéntes, de a cs. kir. csapatok közeledésének hírére elhagyták a várost, s elvonultak Pécs felé. A Perczel által hátrahagyott, Palocsay József őrnagy vezette somogyi nemzetőrök január l-jén vonultak be Nagykanizsára, s egynapi pihenés után folytatták útjukat tovább Kaposvár felé. 68 A másik oldalon mi sem történt a magyar visszavonulás zavarására. Windisch-Grátz herceg december 13-án közölte Nugent-nal, hogy a cs. kir. fősereg támadására december 16-án kerül sor, s 18-án vagy 19-én Pozsonyba remél bevonulni. Úgy vélte^, hogy a magyarok a Nugent-nal szembenálló sereg egy részét Győr vagy Buda felé fogják viszszavonni, hogy a feldunai hadsereget megerősítsék. Ez esetben Nugent megragadhatná az offenzívát, s fontos lenne, hogy értesítse Windisch-Grátzet, miszerint a Balaton északi vagy déli partján szándékozik előnyomulni. Windisch-Grátz tehát nem számított Nugent aktív részvételére a Magyarország elleni összpontosított támadásban, hanem Perczel csapatainak visszavonulásától tette függővé Nugent megindulását. 210., Erdős 97-98., 102., Iványosi-Szabó Tibor szerk: A mai Bács-Kiskun megye az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején. Kecskemét, 1988. 374. 67 Borcsik 11-12. A szövegben 44. helyett 4. zászlóalj szerepel. 68 Vajdáné: Csertán 227. o., Cser József naplója 30. o., Barbarits 56. o., Nóvák 172. o., MOL Csány-ir. Beadv. ikv. No. 1156., 1211., 1214., ZML Csillagh Lajos alispán iratai, 48. dec. 29. KLÖM XIII. 797., 833-834. o., Nóvák 167. o., Náray János: Pécsi Krónika 1848-1849. S. a. r. Bezerédy Győző. In: Baranyai Helytörténetírás. Szerk. Szita László. Pécs, 1973. 184. o.
