Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)

A HADIESEMÉNYEK - Zala megye kiürítése

képviselőház december 11-én elrendelte, hogy egy bizottság vizsgálja meg, megvannak-e a koronázási ékszerek. A bizottság december 19-én nyújtotta bejelentését.) Perczel serege ekkor már 9-10 000 főt számlált a somogyi, vasi és zalai újoncokból alakított zászlóaljakkal (60., 61., 44., 45., 56.), de e jelentős számból 3500 főnek fegyvere, 2000-nek egyenruhája nem volt. Perczel Eszékre küldött fegyverekért, de a fegyvertelen zászlóaljak nem akartak elválni seregétől, s így bevárni a felszerelést. Kérte tehát Kossuthot, hogy ezentúl minden felszerelési cikket Szentgróton át Körmend felé küldjön. Közölte, hogy 19-én egyik hadosztálya Csesztregre, 20-án Lövőre indul. Itt állomásozott a vasi 45. zászlóalj és a Kossuth által küldött két század Császár-huszár. Első dandára ezt követően 21-én indult volna Körmendre, s követte volna a másik kettő is. Tábori raktárát és a hadtest málháját Szentgrótra küldte, s kérte Kossuthot, hogy 100 000 gyutacsos töltést és lőkupakot küldjön oda. Perczel úgy vélte, hogy távozása után az ellenség azonnal megszállja a Muraközt, s csakhamar Nagykanizsát. Várasd felől 3-4000 határőr és 12 löveg benyomulására számított, a Luttenbergben, Friedauban és Neukirchburgban állomásozó stájer hadsereget 6-7000 főre, három osztály (hat század) lovasra és 18 lövegre becsülte, de megjegyezte, hogy a gyalogság két olasz zászlóalja és az újoncok "futottak mindig". December 18-ról 19-re virradó éjjel megkapta Kossuth december 17-i és 18-i leveleit. Jelentette, hogy megindította seregét a körmendi állásba, s 21-én ott lesz. Onnan háromfelé mehet. Vagy Szombathelyre, ahonnan akár Pápa. akár Kőszeg, akár pedig a Sopronból előnyomuló ellenség oldalába. Kapuvár felé folytathatja útját; vagy pedig "ha sietve kellene Pestre vonulni", Zalaegerszeg felé térhet; vagy pedig, "ha Görgei szoríttatnék", őhozzá (tehát Győr felé) siethet. Perczel úgy vélte, hogy Letenye és Kanizsa felől csupán kisebb ellenséges erők támadásával kell számolnia, de félő, hogy Belovár felől Somogy és Baranya határvidékén az "Eszékkeli közlekedés megszakítására" is betör az ellenség. Perczel terve tehát az volt, hogy Kanizsa védelmére Letenyén hátrahagyja Szekulits István őrnagyot, a hadtest 3. hadosztályával, amely a 45. (vasi), 56. (zalai) és 61. (somogyi) fegyvertelen zászlóaljakból, a Sándor-huszárok egy századából és négy 6 fontos lövegből áll azzal az utasítással, hogy védje Letenyét, majd a túlerő elől Nagykanizsán, Keszthelyen és Veszprémen át vonuljon vissza, s az összeköttetést Zalaegerszegen és Szentgróton át tartsa Perczellel. Perczel abban reménykedett, hogy Szekulits a hónap végéig tarthatja magát Kanizsán. Kanizsa feladása esetén Szekulitsot felhatalmazta a helybéli nemzetőrség fegyvereinek átvételére. Maga Perczel a 35. (Zrínyi), 44. (vasi), 47. (zalai), 48. (szabolcsi), 50. (Hunyadi) és 60. (somogyi) zászlóaljakkal (összesen 6000 fő, ebből a 44. és 60. zászlóalj 2000 embere fegyvertelen), Császár- és Miklós-huszárokkal (500 fő) AA hat- és 2 egyfontos löveggel Körmendre siet. Másnap, december 20-án, Perczel Lendváról Lövőre vonult. E napon kelt jelentésében főoszlopát (a lovasság és tüzérség beszámításával) már 7000 főre tette, a beérkezett hírszerzői jelentésekből úgy tudta, hogy Radkersburgban 6000, Hartbergben 4-5000, Sopronban ugyanennyi cs. kir. katona van. A hartbergi oszlop állítólag Szombathely felé készül betörni. Perczel úgy vélte, hogy üldözés nélkül csak Nagykanizsán át vo-