Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)
A HADIESEMÉNYEK - A muraközi hadműveletek
zászlóaljat is. A város frontális megtámadásával és szisztematikus megtisztításával pedig lehetővé tette a cs. kir. tüzérség egy részének visszavonulását. A szekerek hiánya pedig nemcsak a sebesültek elszállítása miatt jelentett gondot, hanem azért is, mert úgy tűnik, Perczel nem gondolt arra, hogy csapatainak enni cs inni is kell egy ilyen megerőltető napon. Perczel az OHB-nak küldött hadijelentésében így indokolta a friedaui expedíciót: "...tervem nem volt egyéb, mint az ellenségnek határainktóli visszaűzése, seregeimnek egy új hadnemébeni gyakorlása és harchevének kielégítése". Ezért, "habár a diadalom kísértetbe hoza is további operációk iránt, mégis az egész nap tartó esőzés, a tájismeret hiánya, és a beljebb fekvő horvát lakosságnak felizgatás következtében már ismert ellenszenve miatt" nem kívánta folytatni a támadást, hanem délben elrendelte a visszavonulást. Perczel szerint "az egész vidék e dicsőséges hadjárásra felelevenült és kiemelkedett azon lelki szorongatásból, melybe az ellenség három oldalróli készületei és szerteszórt fenyegetései által ejtetek". Indokolatlan volt-e Perczel akciója, mint azt utólagos kritikusai megjegyezték? Úgy tűnik, nem. Az ütközet napján Nugent táborszernagy, a stájerországi főhadparancsnok Benko vezérőrnagyhoz intézett levelében közös érdeknek minősítette azt, hogy "e kellemetlen szomszédtól", tehát Perczeltől mielőbb megszabaduljanak. Kérte tehát Benkot, értekezzen Varasdon lévő Dietrich vezérőrnaggyal egy együttes támadás módozatairól. Legjobbnak azt tartotta volna, ha a stájerországi csapatok és a Varasdra érkezett négy határőrzászlóalj együttesen támadnák meg a magyarokat, mivel azok muraközi veresége "Horvátország megnyugtatására, s ezáltal további feladatának sikerére nézve különösen hasznos lenne". Az ütközetet követően küldött hadijelentésében Perczel jelezte, hogy a horvátok Domborúnál hídverésre készülnek, Jellacic pedig állítólag 10 000 főnyi erősítést küldött Bécs alól Horvátországba. így 4500 főnyi serege rövid időn belül 25-30 000 főnyi ellenséges katonaság támadásának lesz kitéve, "és vagy dicsőséges halált kell szenvednie, vagy elfogattatni". Ezért úgy vélte, hogy csak 4-5000 főnyi gyalogságból, két századnyi lovasságból, egy 6 és egy fél 12 fontos ütegből álló erősítés beérkezése esetén tud szembeszállni az ellenséggel, mert így seregével kétfelé is működhet. Ha a friedaui expedíciónál ezek rendelkezésére álltak volna, bátran folytathatta volna előnyomulását, "és a steyer tábor végképp meg van semmisítve, és az álgyúk elfogva". O csak azért mert három hétig a Muraközben maradni, mert abban reménykedett, hogy Karger erejét hozzá utasítják, s mert az ország körülményei akkor kedvezőek voltak. Azonban segítséget nem kapott, a kért 12 és 18 fontos lövegeket sem küldték meg neki. Ha nem kap erősítést, "még e napokban" oda lesz kénytelen vezetni seregét, "hol az természetes védelmet nyerve, kevesebb szolgálatra kénszerül". Ez az új állás a Mura vonalán Letenye, Lendva, Molnári lesz. így a Muraközt megszálló ellenség "épp oly nehéz állásba jövend, mint mi valánk azon különbséggel mégis, hogy minden percben seregeimnek megrohanásától az általam bírt és védendő letenyei hídon át nemcsak rettegnie kell, de azt bizton el is várhatja". Perczel tehát úgy akarta feladni a Muraközt, hogy a letenyei hídfő birtokában állandóan fenyegethesse az ellenséget.
