Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)
EGY UTÓLAGOS HADMŰVELETI NAPLÓ PERCZEL 1848 ŐSZI ÉS 1848-49. TÉLI HARCAIRÓL. - II. Figyelő állás Lendvánál és Letenyénél. Menet a fősereghez és egyesülés Kisbérnél. A móri ütközet és visszavonulás Pestre.
módon megkísérelte volna akadályozni ezt a vállalkozást. Csupán két óra múltán parancsolt rohamot az erdő ellen, amely célból az 50. honvédzászlóalj és egy lovasüteg nyomult előre. Úgy tűnt, az ellenség még nem fejlődött fel teljesen, a támadás sikerült, az erdő szélét bevették. Azonban a lovasüteget, amelynek az 50. honvéd zászlóalj támadását kellett volna támogatnia, eközben egy az erdőből felvonuló ellenséges üteg csakhamar visszavonulásra kényszerítette, s ezt oly gyorsan vitte véghez, hogy nem csak a rohamozó 50. honvéd zászlóaljat kényszerítette hátrálásra, hanem egyúttal a centrumban álló 35. zászlóaljat is összezavarta. A felfejlődő ellenséges ütegek heves tüze, s a magyar vonal bekövetkezett megingását kihasználó ellenséges lovasság, amely nemsokára erős oszlopokban nyomult előre, teljes mértékben alkalmasak voltak a zavar további fokozásához, s a császári fegyverek döntő győzelméhez. A gyalogság gyorsan a helységbe vonult, de azt is elhagyta, amint az ellenséges lovasság egy sikeres roham után ellene nyomult, s rendetlen futásban szóródott szét. A gyalogüteg 3 lövegét, amelynek a helységet kellett védenie, a kiszolgáló legénység levágása után elfoglalták, s mindkét, a tartalékban álló egyfontos ágyú is odaveszett. Perczel az ütközet meggondolatlan elfogadásával ugyan kevés holtat és sebesültet, ám 1000 foglyot és 5 löveget veszített 238 , s a fősereg balszárnyát teljesen fedetlenné tette, A veszteségekről szóló adatok erősen eltérőek. Jellacic december 30-án, a csatamezőn írott hadijelentése szerint Perczel hét ágyút és néhányezer foglyot veszített. Január elején kelt hivatalos hadijelentésében "a jelentős számú halotton kívül, akiket az ellenség a csatamezőn hagyott", 2100-2200 fogolyra (köztük 23 tisztre) tette Perczel veszteségét. A zsákmányolt lövegek számáról itt már nincs szó. Jóval részletesebb adatokat ismerünk a magyar oldalról. Perczel december 31-én kelt hadijelentésében a 35. (Zrínyi) és 50. (Hunyadi) zászlóalj súlyos veszteségeiről és öt elveszett ágyúról írt. Másnap 4 löveg elvesztéséről számolt be. A 35. és 50. zászlóaljak veszteségét foglyokban 3-400 főre, serege és az említett két zászlóalj halottait 100 före. a lovasság teljes veszteségét 40-50 főre becsülte. Bangya János, a 35. zászlóalj parancsnoka 1849. január 2-án megjelent beszámolójában a lovasság teljes veszteségét 30 före, a 35. és 50. zászlóaljakét 300 elesettre és 200 fogolyra, a beregi csapatét 10 halottra tette. A többi zászlóaljról úgy tudta, hogy azok teljes számban együtt vannak. A 35. és 50. zászlóaljakról azonban azt írta, hogy mindeddig 600 főt meghaladó létszámot sikerült összegyűjteni belőlük, s két napon belül a még hiányzók is meg fognak jelenni. Thaly Zsigmond vezérkari százados 8-15 halottra és 650 fogolyra tette a magyar veszteséget. Gózon Lajosnak, a 66. zászlóalj parancsnokának 1849. április közepén írott jelentése szerint alakulatából Mórnál 29 altiszt és legénységi állományú maradt ott, vagy szökött el Trangoss István, az 50. zászlóalj parancsnoka 1849. július 5-én azt mondta néhány látogatójának, hogy a móri csatában 320 fö kivételével egész zászlóalja ott maradt. A Karger-dandárban szolgáló Zámbelly Lajos emlékirata szerint 800 fö volt a Perczel-hadtest vesztesége. Horváth János egyedül az 50. zászlóalj 3-400 fönyi veszteségéről beszél; a többi alakulat veszteségét viszonylag csekélynek mondja. KLÖM XIII. 940., KLÖM XIV. 15-16. Johann Janotyckh von Adlerstein: Archív des ungarischen Ministerium und Landesvertheidigungsausschusses. Altenburg, 1851. III. k. 641.0. ADerUngar 1849. jan. 2-i számában megjelent cikk utánkőzlése. Komáromi Értesítő, 1849. jan. 12., HL 1848/49. 22/302a., Horváth Jenő: A szabadságharc utolsó napjai Erdélyben. Paget János feljegyzései, 1849. jú-
