Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

BARISKA ISTVÁN: EGY KÜLÖNÖS ÁRULÁS TÖRTÉNETÉHEZ (Bezerédy Imre kuruc brigadéros hitszegéséről) - A Bezcrédy-Károlyi-kapcsolat

„Excellentiád bizonyos számú katonaságot ide küldene, hogy vigyázhatnánk az hegyek felé (a Soproni-hegyek felé, a szerz.)", hiszen katonája nincs.

39 Bezerédy tehát br. Károlyinak köszönhette kuruc katonai pályájának indulását 1704 július végén augusztus elején. Tehát nem akkor csatlakozott a kuruc seregekhez, amikor br. Károlyi 1704. szeptember elején már másodszor is kénytelen volt elhagyni a Dunántúlt.

40 Amikor azonban megírta nevezetes levelét gr. Nádasdy Ferenchez, benne azzal a fogadalommal: „ha pedig ellenem győzedelmes lészen is, Nagyságodnak nem adják vissza soha Keresztúri, Kapuvárt, Pottendorfot, úgy Sán'árt, mert valóban hüvsége mellett sorsban esett Nagyságod, lévén indelibilis caractere, szolgáljon bár híven Nagyságod, de gyermekeinek gyermekei sem nyerik a régi gráciát", akkorra Bezerédy felverekedte magát az ezeres-kapitányok közé.

4; Erre minden valószínűség szerint br. Károlyi harmadszori dunántúli átkelése, 1705. február 20-ka után került sor, amikor ezredét a tábornok alá rendelték. Károlyi azonban nem tudta visszaszerezni most sem a Dunántúlt, sőt a Kiliti melletti kuruc tábor szétverése, 1705. március 31-ke után maga is alig menekült meg. Valószínűleg Eszterházy gróf levele sem vigasztalta meg, aki elsősorban a dunántúli föld végzetes voltában kereste a kudarc okát: „mert ámbátor akárki menjen kegyelmed helyett innét a Dunán által: hasonló confusus szerencsétlenségben fog evezni, mert tudom, a mindenkor tapasztaltam is, hogy az Dunán túl lévő föld ehhez a földhöz képest respective fatális terra szokott lenni. "

42 Ezt az Eszterházy-mondatot rendszerint a szövegkörnyezete nélkül idézték, pedig tudomásul kell venni, hogy Esterházy gróf ebben a Dunántúlt csak a Felvidékhez képest tartotta „végzetes földnek" és nem önmagában. Volt ebben a levélben még egy megállapítás, amelyben a gróf a dunántúli pozíciókat sokkal nagyobb távlatokban mérte: „...megvigasztalódik kegyelmed: mivel efféle esetek történése nem kegyelmeden kezdődött először, és nem is kegyelmeden végződik." Nem volt tehát szó az Esterházyértékelésben a dunántúli helyzet végzetszerűségének abszolutizálásról, hanem inkább ennek a országrésznek a viszonylag nagyobb kiszolgáltatottságáról a Felvidékhez képest. De a Bottyán-féle hadműveletek sikerei az esztendő végén (továbbá, valljuk be, a későbbi arisztokrataellenes történetírói kurzusok is) a dunántúli problémákat mégiscsak alábecsülték. Ennek hangsúlyozásával sem kívánjuk azonban Károlyi generális súlyos felelősségét elhallgatni a Kiliti melletti kuruc tábor kudarcában. mint a 22. sz. j. 40 Dominkovits Péter: Bezerédy Imre „ánilásához", szakdolgozat, a továbbiakban: Dominkovits: Bezerédy, Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Szombathely, Történelem Tanszék, 1985., Vas Megyei Levéltár Kőszegi Fióklevéltára, a továbbiakban: VamL KFL: Kézirattár: 74. sz. 4. o., ahol a szerző Esze Tamás kutatásaira hivatkozva Bercsényi gróf egyik 1704. szept. 8-án a fejedelemhez írt levelében említette először Bezerédy nevét egy kisebb „actussa" kapcsán, mint a 22. sz. j. 42 Esterházy Antal gr. levele br. Károlyi Sándorhoz, Kassa, 1705. ápr. 22. In: Thaly Kálmán: Bottyán János U. Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka, a továbbiakban: Thaly: Bottyán..., Pest, 1865. 63. o.