Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)
SZITA LÁSZLÓ: ÚJABB ADATOK A KANIZSAI BLOKÁDHARC ÉS KAPITULÁCIÓ TÖRTÉNETÉHEZ 1688-1690
menti előrenyomulásának biztosításához feltétlenül szükség van arra, hogy a szövetségesek kezében legyen a Dráva feletti ellenőrzés, amely a Stájerországból tervezett hadiszállításokat és a Szlavónia felől várható török előrenyomulást megakadályozhatja. 1687. augusztus 12-én a Harsány-hegy melletti csatában a szövetségesek hatalmas győzelmet arattak. Ősszel Dünnewald tábornok ezredei egész Eszék környékét megtisztították a török csapatoktól, és a vár a keresztény haderő birtokába került, majd jelentős hadibázis épült itt ki. Milyen stratégiai következményekkel járt a Harsány-hegy melletti csata, a Dráva vonal megerősítése? Elsősorban azzal, hogy a Drávától és a Murától északra fekvő területeket a keresztény csapatok uralták. A kisebb palánkok és várak a szövetséges csapatok fennhatósága alá kerültek. A jelentékeny városok és mezővárosok a császári csapatok garnizonjaként működtek (Pécs, Székesfehérvár, Simontornya, Sásd, Kaposvár, Mohács), bennük jelentős hadidepókat hoztak létre. 5 Csupán a két jelentősebb és legerősebb erőd; Szigetvár és Kanizsa végvár maradt mintegy szigetként - a Dél-Dunántúlon a török haderő kezén. A két vár elszigetelődött anélkül is, hogy a haditanácsi döntés alapján kissé körülményesen ugyan, de megindult tervszerű és szervezett körülzárásuk, illetve a blokáddal kombinált ostromuk. A török őrségek nem remélhették jelentékeny erőknek a Dráván történő átdobását, mert a boszniai pasa hadseregét végérvényesen lekötötték a Szlavóniában folyó permanens összecsapások. Elsősorban a "Szlavóniai hadtest" volt az, amelyik megerősítve a horvát bán csapataival (az ún. "nemzeti csapatok") a Száva vonalán megakadályozta volna a Szigetvár vagy Kanizsa felmentésére indított operációkat. Pedig mind Sziget, mind Kanizsa védői nagyon bíztak ebben. Minél jobban szorult a blokád gyűrűje, annál fanatikusabban hittek a segítség megérkezésében. Még a két vár feladását közvetlenül megelőző hetekben is reménykedtek, és ilyen tartalmú leveleket küldtek a boszniai pasához. Többségük azonban a császáriak kezébe került. A kanizsai blokádharc és kapituláció a korábbi történeti irodalomban - más török végvárakhoz hasonlóan - jelentéktelen teret kapott. A múlt századi és a két háború között megszületett tanulmányok, illetve monográfia adatai a város felszabadításáért folytatott küzdelemről alig használhatók. Egyrészt pontatlanságuk miatt félrevezetők, másrészt forrásmegjelölésük hiánya miatt nem építhetők be rövid tanulmányunkba. A néhány éve készült összefoglaló műnek a kanizsai felszabadító küzdelmekre vonatkozó adatai nagy része a korábbi tévedéseken alapuló utalásokat nem vette kritika alá. 7 Tanulmányunk alapját a Somogy Megye Múltjából című évkönyvben 1994-ben megjelentetett forrásközleményünk adja, amelynek dokumentációját Bécsben, Karlsruhében, Münchenben tártuk fel. 8 Az 1688 előtti adatok ugyan a blokád előzményeként 5 Karlsruhe Generallandesarchiv, Haus- und Staatsarchiv (GLA) Kreissachen 46/3568. Ludwig von Baaden jelentése Hennáim von Baadennek 1687. július 30. 6 Barbarits Lajos: Nagykanizsa (Magyar városok monográfája IV.) Bp., 1929. 20-21. p. 7 V. Molnár László: Kanizsa vára. Bp., 1987. 140-147. p. g Szita László: Dokumentumok a kanizsai blokád és vár kapitulációjának történetéről, 16881690. In: Somogy Megye Múltjából. Levéltári Évkönyv 25. Kaposvár, 1994. 51-124. p.
