Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)
SZABÓ PÉTER: A ZALAI HONVÉD ALAKULATOK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN,ÉS AZ AZT MEGELŐZŐ ÉVEKBEN (1938-1945) - Ukrajnában és a Don mentén (1941 - 1943)
A legnagyobb méretű felváltásokat éppen a 9. könnyű hadosztálynál tervezték. Nem véletlenül, hiszen a 13.500 fős kivonuló létszámhoz képest 1942. decemberében 384 tiszt és 10.230 főnyi legénység alkotta személyi állományát. 58 Felváltásra került volna III. zászlóaljának kivételével a 17. gyalogezred, valamint a 47. gyalogezred 34/1. zászlóalja. Az előbbi helyére a székesfehérvári 3. gyalogezred I. és II. zászlóalja, az utóbbi helyére pedig a kassai 21/1. zászlóalj érkezett ki 1942. november első felében a doni arcvonal mögé. 59 A tervezett váltások időpontja egybeesett az 1943 januárjában megindult szovjet offenzíva kezdetével, így a leváltottak javarészt fegyvertelen tömegei szintén belekerültek a súlyos védelmi és utóvéd harcokba illetve a visszavonulás forgatagába. A magyar arcvonal ellen feltételezett szovjet támadás célja és iránya szinte mindvégig teljes bizonytalanságban tartotta a 2. hadsereg parancsnokságát. A csapatoktól kevés és néha egymásnak ellentmondó hírek érkeztek a Don túlsó oldalán csoportosuló szovjet erőkről. Az urivi hídfő előtti és az attól északra és délre levő könnyű hadosztályok jelentései 1943. január első napjaitól azonban egyöntetűen e legnagyobb szovjet hídfőbe irányuló erős tehergépkocsi-forgalomról, s megélénkülő légi és földi felderítésekről számoltak be. A kiszolgáltatott, számottevő páncélelhárító fegyverekkel és harckocsikkal nem rendelkező, s vontatóeszköz hiányában mozgásképtelen tüzérségű magyar hadsereg nem tudott sokáig ellenállni a támadás súlypontjain túlerőt képező szovjet csapatok offenzívájának. A Vörös Hadsereg támadó seregtestjei 1943. január 12-én az urivi, 14-én a scsucsjei doni hídfőnél áttörték arcvonalát. Már az áttörést követő kezdeti harcokban is részt vettek egyes 9. könnyű hadosztálybeli alosztályok. Nevezetesen a leváltott 34/1. zászlóaljból, és a 46/11. és 21/1. zászlóaljakból kiegészített és felállított 47/1. zászlóalj, az ezredközvetlen páncéltörő ágyús, aknavetős, kocsizó géppuskás szakaszok illetve századok, s a 9/2. és a 9/5. tüzérüteg. A szovjet alakulatok gyors előretörése ugyanis szükségessé tette, hogy a hadseregparancsnokság - komolyabb tartalék hiányában - III. hadtestbeli alakulatokat vonjon ki a doni védelmi állásokból és azokat a veszélyeztetett területekre irányítsa. A hadtest előre rögzített terv szerint megalakuló csekély tartaléka, a néhány 9. és 6. könnyű hadosztálybeli zászlóaljból és tüzérütegből álló ún. megerősítő csoport. Mártsa Sándor ezredes, 47. gyalogezred-parancsnok vezetésével már 1943. január 13-tól harcban állt. A 2. hadseregnek a szovjet főtámadásba torkolló egyetlen ellentámadásához csoportosult volna, de a rossz időjárási és útviszonyok - méteres hó, mínusz 40 fok - miatt csak egyes részei érkeztek meg a támadás tervezett időpontjára. A sikertelenül végződött ellentámadás után a III. hadtest, hogy jobbszárnyát valamelyest biztosítsa a Martsa-csoportot, és a Sztorozsevoje térségéből visszavetett és meggyengült 20. könnyű hadosztálybeli részeket Rosszoskiban, Oszkinóban és Arhangelszkojéban körvédelemre rendelte. A községeket HL 2. hadsereg iratai 22. fasc. 9. könnyű hadosztály harctudósítása 1943. L-H. /Bárra Zsigmond vezérkari őrnagy/ 3. számú melléklet. 59 HL VKF Eln. La. 5848/1942. HL 2. hadsereg iratai 8. fasc.l. számú melléklet a 2122/2.hds. I. a. X. 11. számú rendelethez.
