Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)
KÁLI CSABA: TELEKI BÉLA ELSŐ VILÁGHÁBORÚS HADINAPLÓJA
kiegészíti az a tábori postai levelezőlap-gyűjtemény, amely felöleli a frontszolgálat teljes idejét és szerencsésen megőrződött az utókor számára, vélhetően teljes egészében. Természetesen csak azon küldeményekről van szó, amelyeket Teleki Béla kapott a fronton a kiterjedt rokonságától, barátoktól és ismerősöktől. Rendkívül tartalmas ez az anyag, hisz majdnem minden nap, de előfordult, hogy naponta többször is érkezett számára levél vagy levelezőlap. Ez a forrás, a háborús hátországba nyújtva némi bepillantást, mindenképpen megérdemelné a behatóbb tanulmányozást. A budapesti tartalékos tiszti iskola elvégzése után, Teleki Béla 1915. december 15én, mint hadapródjelölt 6-tűzmester 7 indult Kőbányáról, a m. kir. 1. honvéd tábori ágyús ezred, tarackos osztályával a volhíniai frontra. 8 Itt az oroszokkal szemben Dobry Wodka illetve Dobratyn 9 falvak mellett foglaltak állást. 1916 januárjában az alakulatot átvezényelték Kolankiba (lásd a térképen), majd februárban az ettől néhány kilométerre fekvő Potoczyska és Horodenka falvak közelében mentek új állásba. Ez utóbbi állomáshelyükön új típusú tarackokkal szerelték fel az ütegeket 10 , egyúttal Teleki hadapródjelölt6 A tartalékos tiszti iskola elvégzése még nem jelentette automatikusan a tiszti rangot. A tanfolyamon megszerzett elméleti tudást a gyakorlatban, a harctéren is igazolni kellett. (A magyar katonatiszt 1848-1945. szerk.: Hajdú Tibor, Bp. 1991. 45. p.) A tűzmester az őrmesterrel azonos rendfokozat volt a magyar tüzérségnél 1941-ig. (Katonai lexikon, foszerk.: Damó László; Zrínyi, Bp. 1985. 580. p. továbbiakban: Kat. lex.) 8 A XVIJJ. században a tüzérség már tábori-, hegyi-, partvédő-, valamint hajótüzérségre tagolódott, és a reguláris hadsereg alkotórészévé vált. A XIX. században a legfontosabb, a legnagyobb löveganyaggal rendelkező csoport, a tábori tüzérség lett, amely abban különbözött a tüzérség fentebb említett csoportjaitól, hogy nem volt szilárdan beépítve valamilyen erődítménybe vagy páncéltoronyba, így lövegei a többi fegyvernemmel, a gyalogsággal és a lovassággal együtt mozogtak. A köznyelv a tüzérségi lövegeket egyöntetűen ágyúnak nevezi, noha katonai szempontból csak az a löveg tekinthető annak, ahol az űrméret 20 mm fölött van, a cső hossza pedig 30-50 űrmérethosszúságú, míg a taracknak nevezett lövegek csőhosszúsága az űrméretűk 15-30-szorosa. Egy tábori tarackos tüzérosztály 2 ütegből állt. 1 ütegben 6 löveg volt. (Kovács Z. - Lugosi J. Nagy I. - Sárhidai Gy.: Tábori tüzérség. Zrínyi, Bp. 1988. 9-27. p. továbbiakban: Táb. tüz.) A m. kir. honvédség tüzérségi alakulatokkal való ellátását 1904-ben kérte Tisza István az uralkodótól. A fegyvernem megteremtését azonban csak az 1912. évi XXXI. tc. rendeli el. (Somogyi Éva: A hadseregfejlesztés és a birodalmi egység ellentmondásai a századfordulón. Hadtörténelmi Közlemények 1982/4., 640. p., továbbiakban: HK.); Ballá Tibor: A magyar királyi honvéd tüzérség 1912-1914.1., HK. 1993/3. 18^3. p. és 1993/4. 43-75. p. Q Volhiniában (ma: Ukrajna) levő települések, Lucktól 20-30 km-rel, D-re. 10 Arra vonatkozóan, hogy a régi és az új lövegek pontosan milyen típusúak voltak, nincs konkrét utalás a naplóban. A fotóalbum fényképeinek és a típuskönyv (Táb. tüz.) képeinek összevetéséből, illetve egyéb naplóbeli utalások alapján az feltételezhető, hogy kezdetben az 1. h. t. t. o.
