Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)
PORDÁN ILDIKÓ: HONVÉDTÜZÉRKÉNT A MURAKÖZBEN László Károly naplójából - László Károly: Napló katonai életemből 1848. szept. 25 - 1849 ápril 24-ig
Októb. 3-dikát Seregélyesen töltöttük. Másnap okt. 4-dikén hozzánk érkeztek a Hunyadi-csapatból Ercsénbe maradtak, és a Miklós-huszárok, és 4 álgyú Jánossy 45 főhadnagy alatt. Midőn az uraság birkáiból ebédünk szinte készen volt, az első század Hunyadiakat, Miklóshuszárok fél divisióját, fegyveresen, sürgetve összehívták, hogy a közelítő ellenségnek útját álljuk. Eljött velünk a 4 álgyú is. Tácz felé indultunk, s fele útján a fövenyesi pusztán a Zichyek szőlőjénél álló emberek mondván, hogy a horvátoknak egy része a falun alól lágerben, más része, mintegy 1200, a faluban van: a huszárok és álgyúk vágtatva nekieredtek, s mi is utánok mintegy 3 ezer lépésnyit, többet futottunk, mint dupla lépésben mentünk, annyira, hogy alig fele utunkon már álgyúink puffogását hallottuk, s bár oly sietve mentünk is, hogy a gyengébbek hátramaradtak, éppen akkor értünk álgyúnkhoz midőn már az ellenség a faluból ki, s a táborból is elfutván az utolsót lőtte. Álgyúinkból három a falu felső végére nyargalt a huszárokkal, s az ott csoportozó ellenre sikeresen lőtt, a huszárok pedig nem bírván tűzőkkel, a csatarendbe felállott ellennek nekinyargaltak, s azok egyszerre kisütvén rajok fegyveröket, egy huszár halva esett le, egy ló agyonlövetett, s két huszár megsebesült. Az ellenség közül azok kik megsebesülvén, elfutni nem tudtak, vagy futás közben eldőltek, a Hunyadi-csapat, huszárok és parasztok által kivégeztettek. Ellen halott 30. A faluban mi meg sem állván utánok siettünk táborhelyökig, de látván, hogy a halálfélelem gyorsította rablókat, különben is a nap már nyugvóra szállván, utol nem érhetjük, a fövenyesi pusztára visszavonultunk. Érdekes volt látni a falun alól futás közben elhullatott s elhányt sapkákat, kalapokat, tarisznyákat, ruhákat, fazekakat, kobakokat s fegyvereket. A falubeli parasztok az utánok talált töltött tarisznyákat rudakon emelték haza. így az ellen vissza levén fordítva, másnap Okt. 5-dikén Seregünk többi részével csatlakozandók Seregélyesre indultunk, s midőn a fent említett Zichy-féle szőlőhöz csaknem álgyúlövésnyire közelítettünk, plcnkér huszárjaink a szőlő melletti erdőcskébe lövöldöztek, s hírül hozták, hogy az erdőben vannak a horvátok. Őket ott megtámadni nem levén tanácsos, csak útjokat akartuk állani, hogy Sz.Fehérvárra ne mehessenek. E czélból az útból kitértünk s a legelőn egyenesen felfelé elibök tartottunk, s alig haladtunk 1500 lépésnyire, midőn roppant éljen kiáltások s dobpergés verdeste füleinket. A futár hírül hozván Seregélyesről jövő seregünknek, hogy az erdőben rejtezett 1500 horvát 46 magát megadta, mi is odamentünk, s az örömben részt vettünk. Az ellen lefegyverzése, s egy csapat huszár és a kaszás nemzetőrök általi Pest felé kísérése után mi Hunyadiak, Zrínyiek, szabolcsiak, bécsiek, Miklós-huszárok, a kassai nemzetőr tüzérek 4 álgyúval, Jánossy főhadnagy 4 álgyúval az ellen üldözésére Soponyára indultunk, hol fő táboruk volt. Tácz alá odaérvén, hol előttünk az ellen táboJánossy Sándor (1821-1898), honvédtüzérhadnagy, később százados. 46 Az október 5-i eseményekre ld. Görgey István i.m. 93. A magukat megadó horvátok Roth tábornok hadtestének elővédjét képezték, a cs. kir. 8. (gradiskai) határőr gyalogezred 3. zászlóaljának katonái voltak.
