Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

KELENIK JÓZSEF: A KANIZSA ELLENI VÉGVIDÉK KATONAI EREJÉNEK VÁLTOZÁSAI 1633-1638 - A veszteség és a rangok - Összegzés

A veszteség és a rangok Az összeírás adatainak elemzése arról is segít fogalmat alkotni, volt-e szerepe a veszteségek megoszlásában a rangoknak.

29 (ld. 25. diagram) Ha megvizsgáljuk, hogy az egyes csapatnemeken belül a tisztek, altisztek létszámuknak évenként hány százalékát vesztették el, a 9. táblázatban látható eredményeket kapjuk. Szembeötlő, hogy a lovas tisztek esetében az összeírás kizárólag a két "legharciasabb" évben regisztrál elesetteket. A gyalogságra nehezedő súlyos és állandó terhek viszont kitűnően érzékelhetőek az e csapatnemnél szolgáló tisztek, altisztek veszteségein. A tiszteknél nem figyelhető meg semmiféle különösebb jellegzetesség a halálesetek időbeli eloszlását illetően, azok száma mind a békésebb, mind a mozgalmasabb esztendőkben közel azonos. A legegyenletesebben az altisztek veszteségei oszlanak meg. A "csendes" éveket jellemző veszteségnövekedés viszont a legénységgel együtt harcoló altisztek, a tizedesek soraiban jól megfigyelhető, mert bár 1633-ban és 1637-ben kétségtelenül többen halnak meg közülük, a legmagasabb halálozási arányt mégis egy "békés" esztendőben (1636.) érik el. (ld. 26. diagram) A vizsgált hat év összveszteségét tekintve a lovas és gyalogos tisztek belső veszteségarányai csaknem megegyezőek. Érdekes viszont, hogy az elesettek számát illetően a gyalogságon belül 26,66%-al a tisztek állnak az élen, utánuk következik a legénység 24,89%-al, míg a legkisebb, 20,89%-os áldozatot az altisztek hozták. Ha a veszteségek súlyosságának megállapítása érdekében felállítjuk a szokásos létszám-veszteség aránypárt, úgy találjuk, hogy a tisztek, altisztek veszteségarányai mindkét csapatnemnél egyensúlyban vannak létszámarányaikkal. A lovas legénység esetében viszont a veszteségek jócskán elmaradnak a létszámarányok mögött, a gyalog közvitézek áldozatai pedig 10,85%-al meghaladják a létszámuk alapján várható értékeket, (ld. 27. diagram) Összegzés Az öszeírás feldolgozása során jónéhány kérdés és kétség fogalmazódott meg bennünk. A legelső természetesen az volt, vajon hitelcsek-e az adatok ? Mennyire tükrözik a valóságos állapotokat, mennyire és milyen irányba torzítanak ? Alkalmasak-e arra, hogy az itteni vitézlő rend állapotára, helyzetére vonatkozóan következtetéseket vonjunk le belőlük ? A létszámok esetében különösen elmélyítették kétségeinket az általunk vizsgált várakban szolgáló tisztek, várkapitányok fennmaradt levelei. Az összeírás és a levelek A lovasok esetében tisztnek vettük a végvidéki főkapitányt és helyettesét, a zászlótartót,az 50 fős lovascsapatok élén álló hadnagyokat és, a kisebb várak esetében a várkapitányt, ha az itteni lovasság élén szintén ő állott. A gyalogos tisztek közé soroltuk a fővajdát, a vajdát, a zászlótartót és a várkapitányt, ha nem vezetett lovasságot. Altiszteknek a tizedeseket tekintettük.