Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)
HERMANN RÓBERT: A DRÁVAI HADTEST HADMŰVELETI NAPLÓJA - A tekintetes császári-királyi törzshadbíróságnak
Jelenlegi helyzetemben megnyugvásomra szolgál, hogy ezen ügydarabok átadásával egy nem jelentéktelen hozzájárulást adhatok, amelyet még azáltal igyekszem növelni, hogy gróf Schweinitz főhadnagynak az akkori viszonyokról birtokomban lévő ismereteimmel és azok pontos közlésével - minthogy az okiratok itt-ott megszakadva nem adnak megbízható támpontot számára -, kidolgozásukat lehetővé teszem, s úgymond a beküldések tőle már úgy történtek von Ramming vezérkari ezredes úrhoz 6 , hogy általam már megvizsgáltattak. Jóllehet, kötelességemnek tekintem szellemi erőimmel minden vonatkozásban az állam szolgálatát, sajnálatra méltó helyzetemben végül is nem tudom eltitkolni, hogy szerencsétlen elhagyott családom javát és további létét fájón viselem a szívemen, s ezért már az említett iratok elszállítása előtt kérve igénybe vettem a legfelsőbb és magas kegyet, nekem, s szintúgy a tekintetes törzshadbíróságnak is különös jóindulatban volt részünk, őexcellenciája, báró Haynau táborszernagy ezt követő kegyes elhatározásának és hozzájárulásának közlése nyomán. Alázatos kéréseim teljesítésének örömteli reményében mindent megtettem, ami erőmből és tudásomból telt, hogy a belém helyezett igen becses bizalmat igazoljam, de most azon a ponton állok, mivel családi viszonyaim egyre szomorúbban alakulnak, hogy ismételten igénybe kell vennem a magas kegyet és hozzájárulást. Emlékeztetnem kell a tekintetes törzshadbíróságot, hogy csak saját személyem részére semmit nem kértem, mivel jól belátom, hogy eljárásomért csak a rám kirótt büntetéssel vezekelhetek, azonban ez alkalmasint másként áll teljesen ártatlan családom esetében - hitves és 7 gyermek-, akik szerencsétlen atyjukat nélkülözve magukra vannak utalva, s nem áll módjukban magukról gondoskodni. Ennek ellenére igen szomorúan különösen mégis két fiam (12 és 13 évesek) jövőjéért aggódom, akik neveltetéséről gondoskodni, őket irányítani nem tudom, nem óvhatom őket a jelenkor bajthozó eszméinek örvényétől, egyszóval, nem nevelhetem őket az állam magukat jó hűségre adó polgáraivá. Első tiszteletteljes kérésem az lenne, hogy ezen igen nyomós okokra tekintettel, s figyelembe véve becsületes szolgálataimat, két fiam számára a magas kegy kiterjedhetne arra, hogy őket a császári-királyi katonai intézményekbe felvennék és nevelnék, amely esetben még azon esdeklő kívánságomat is kimondanám, amennyiben ez teljesíthető és lehetséges lenne, hogy egyik fiam a császári-királyi haditengerészethez alkalmaztatna. Tehát az államnak a jövőre két harcost és hűséges alattvalót adok, mivel ezek a fiúk soha nem fogják elfelejteni a magas jótéteményt, így ami velük történt, az fogoly atyjuk szomorú sorsát is enyhítette, mivel a fiai jövőjéért és neveltetéséért érzett féltő aggodalmat meggyötört lelkéről elfújta. Azonban minthogy a többször említett ügydarabok elszállításával, már elvégzett munkáimmal, véleményem őszinte kinyilatkoztatásával s a múltbeli ballépés feletti leplezetlen zsörtölődésemmel, fogolytársaim körében - akiknek nagy része sajnos még 6 Ramming von Riedkirchen, Wilhelm, lovag (1815-1876; 1850-től báró), 1849-ben cs. kir. vezékari alezredes, Haynau vezérkari főnöke. Nyugállományú táborszernagyként hal meg. - Ő írta meg - Molnár és Bayer egyes kéziratait is felhasználva - a nyári hadjárat történetét: Der Feldzug in Ungam und Siebenbürgen im Sommer des Jahres 1849. Pesth, 1850.
