Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)
MOLNÁR ANDRÁS: ZALAEGERSZEG NEMZETŐREI 1848-BAN
polgár (Mantuano József, Fidor János, Katona János) lett a tagja. A város közgyűlése határozatot hozott még arról is, hogy a "polgári őrsereg" tagjait "nemzeti jel"-lel fogják megkülönböztetni, és ezt a jelvényt a Sipos Boldizsár gombkötő mester által bemutatott minta alapján fogják elkészíttetni. 2 E lépésekkel Zalaegerszeg mezőváros Zalában elsőként, de az országban is az elsők között megkezdte az egyik legjelentősebb forradalmi vívmány, a nemzetőrség felállítását. Ez a Magyarországon korábban ismeretlen, és 1848-ban francia mintára bevezetett intézmény két szempontból is átlépett a társadalmi különbségeken. Amíg korábban az állandó cs. kir. katonaságon kívül csupán a nemesi felkelésekben való részvételre kötelezett nemesek, és a nemesi jogokkal kollektíven rendelkező szabad királyi városok polgárőrségei tarthattak fegyvert, most, a nemzetőrségi alakulatok keretében (egészen a nemzetőrségi törvény életbeléptetéséig) a legszélesebb néprétegek is részesültek e kiváltságban, ráadásul a nemzetőrségekben elvileg egyenlő volt nemes és nemnemes. Az 1848 márciusában országszerte szerveződő nemzetőrségek magvát a legtöbb városban a már korábban is létező polgárőrségek adhatták. Ezeket a polgári fegyveres testületeket még a napóleoni háborúk idején szervezték meg a szabad királyi városokban, majd példájukat sok mezőváros is követte. A forradalom idején ezek, a korábbi évtizedekben csupán ünnepnapi parádézásra használt alakulatok léptek először őrszolgálatba, hogy fenntartsák a városok belső rendjét és nyugalmát. 3 Zala megyében 1848 tavaszán nem léteztek ilyen alakulatok (csupán Kanizsának volt egy ideig polgárőrsége a török kiűzése után, a XVII-XVIII. század fordulóján). Zalaegerszeg városi őrserege is csupán rövid ideig nevezte magát "polgári őrsereg"-nek; a mezőváros levéltárában fennmaradt, március 21-éről származó aláírási íven már ezt olvashatjuk: "A nemzeti őrsereghez mint közember magamat béirom". A zalaegerszegi nemzetőrök első jegyzékén 283 név szerepel. Ezek közül 215 sajátkezű aláírás, 68 esetben pedig egy-egy "X" található a nevek után; ők valamennyien analfabéták voltak. Bizonyítja tehát ez a névjegyzék is, hogy a város nemzetőrei közé nagy számmal íratták fel magukat azok a (zömében kézműves foglalkozású) lakosok, akik a szegényebb néprétegekhez tartozván, írástudatlanok voltak. Ugyanakkor bizonyítja azt is, hogy a Zalaegerszegen mint megyeszékhelyen lakó nemesi származású tisztviselők és táblabírák is Zala Megyei Levéltár (ZML.) Zalaegerszeg mezőváros régi levéltára (Zeg. régi lt.) 756. sz. Zalaegerszeg mezőváros közgyűlési jegyzőkönyve 1848:7. vö. Sebők Samu: Adatok Zalaegerszeg r. t. város történetéből. In: A Zalaegerszegi Magyar Királyi Állami Főgimnázium Értesítője az 1901-1902ik tanévről. Zalaegerszeg, 1902. 73-74. o.; Nóvák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban. Zalaegerszeg, 1906. 16-17. o.; Vajda László-Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc idején. In: 1848/49. zalai eseménytörténete. Zalai Tükör 1974.1. kötet. Zalaegerszeg, 1974. 10., 15. o.; Zalaegerszeg. Dokumentumok a város történetéből. (Szerk. Gyimesi Endre) Zalaegerszeg, 1985. 99-100. o. A nemzetőrségekről és polgárőrségekről általában: Urbán Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán. Bp., 1973.; Molnár András: Polgárőrségek Magyarországon a napóleoni háborúk idején. In: Hadtörténelmi Közlemények 1992. 3. sz. 94-119. o.
