Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

Méltóztassék főméltóságodnak kegyesen elhinni, hogy Zalában olljasmit kimondani, miáltal Zalának dicsőséges elvei Deák, Csány és Horváthnak infallibilitása

128 vagy a r(ende)knek valamelly kedvenc ideájok megtámadtatnék, hogy arra nemcsak hős férjfiasság, de nem ritka személyes rény is kell. Azonban kötelességem szemem előtt, eltökéllettem a lépést megtenni, és bármily dühösséggel rohannának reám, férjfiasan helytállani. Tiszta lelkiismerettel mondhatom, miképpen szilárd emberséggel, derendíthetlenül telljesítettem köteles egemet, és fájdalommal kénytelenítetem nyilatkozni, miképpen Deák Ferenc úr minden méltányoságot félretéve (és véle többen) becsületemet és loyalításomat gyanúsa tenni igyekezett, és Deák önkéziratom felmutatása által ezen állíttását bébizonyittani akarta. Hogy fó'méltóságod egész tisztasággal e tárgyban bölcsen ítélhessen, előadom — elhagyván minden apróbb környülményeket — az egész dolognak történeti tényét. Mielőtt a törvényszéki bírák megválasztásához járultatott volna, egy ívet vettem eleibém és arra fejezetnek egyik felén „civilis sedria", a másikán „criminalis sedria",

129 az első alá „első alispán", a második alá a „másodalispán" írtam. Ezt pedig azért tettem, hogy midőn a választás után a dolog felől szóllani fognék, at(ekinte)t(e)sk(aro)késr(ende)knekmár ezáltal is bémuttassam, hogy választásukat tekintetbe se vettem, és nem is veendem. Kezdett a lárma, és kiáltott a sok torok tíz nevet is egyszerre sedriális bíráknak, de elnöknek az alispánok neveit nem hallottam. Resteltem ezt, mert a tárgyban fellépni akartam, és a vicispánok meg nem választása által most hiányozna az alkalom, így tehát csak azon kellett lennem, hogy a dolgot éretlen pillanatban elő ne hozzam. Sokáig tartván azomban a lármás választás, a gyűlést sokan megunták, és még néhány felhozott tárgyak eldöntése után eltávoztak. Ezen tárgyak közül egyik az volt, hogy a múlt gyűléskor ígért azon adatokat, mellyek sedriális elnökségi jogomat bemutatnák, t(udni)i(llik) a kegyelmes tiszti levelet, és az eskü formuláját, ígéretem szerént felmutassam. Ennek megfelelvén, jógáim fenntartására ugy nyilatkoztattam, mint a septemberi gyűlésben, de kijelentettem, miszerént a tárgyat feszegetni és hozzászóllani már többé nem fognék. Az eltávozók közül voltak Deák, Csány, Horváth és az egész lármás fiatalság is, melly ezen vitézeinek lépéseihez bilincselve van. Az alispánok választását illetőleg nem találván alkalmat a tárgyat felhozni, az első alispánhoz fordulva, őtet alatomban megkérdeztem: „Ugyebár az alispánok most nincsenek választva elnökségre?" Mire ez azt feleié, hogy igenis választva vannak, legalább a táblának alsó oldaláról ő úgy vevé észre, hogy néhányon a vicispánokat elnökül emlegették. Mire azt viszonoztam: „Sajnálom, mert ez ellen okvetlen szóllanom kell, a nagy lárma köztt nem hallottam a választást." E pillanatban Hertelendy György

130 — kinek megsúgtam, hogy melly 128 infallibilitás — csalhatatlanság, tévedhetetlenség. 129 civilis sedria — polgári törvényszék; criminalis sedria — büntető törvényszék. 130 Hertelendy György táblabíró, a veszprémi püspökség sümegi uradalmának ügyésze.