Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)
KERECSÉNYI EDIT: Adatok az Alsólendva (Lendava) vidéki fazekasság XVIII–XIX. századi történetéhez
Az 1940-es évek végén az idős filóczi fazekasok is visszaemlékeztek még arra, hogy elődeik céhes mesterek voltak. Vilko Novaknak elmesélték, miként fogadták fel az inasokat, milyen ünnepélyes szertartásoknak, szokásoknak hódoltak. A céh évente négy misét mondatott a bagonyai templomban, mely alkalommal 4 fazekas egy-egy vastag, hosszú gyertyával világított. Itt tartották a céh zászlaját is, melyen védőszentjük, Szent Flórián képe díszlett. Kerman József és Lovrencsecs Ferenc elmondták néki azt is, hogy egykor Ivanics Balázs volt a céhmester, s hogy az idők során kegyelettel őrzött céhládát és céhkönyvet 1941—45 között az akkori bagonyai magyar jegyző magával vitte Zalaegerszegre. 81 E céhládának és céhkönyvnek azonban, sajnos, sem a zalaegerszegi, sem a budapesti közgyűjteményekben nem sikerült nyomára akadnom, sőt az említett magyar jegyző nevét sem tudtam felderíteni. Az Országos Levéltár céhes iratgyűjteményében megtalálható azonban a bagonyai vegyescéh kiváltságlevelének 1779-ben kelt magyar nyelvű változata — ám ebben nem történik említés a filóczi fazekasokról. 82 A zsitkóci fazekasok egy időben valószínűleg szintén céhbe tömörülve dolgoztak, hiszen a dikálisokban gyakorta szereplő, jómódú Király Miklósról 1841-ben mint céhmesterről történt említés. 83 Az adóösszeírásokból és a céhes életre utaló adatokból arra következtethetünk, hogy a XVTII. század vége és a XIX. század eleje volt itt az az időszak, midőn az egyes települések nevezetes fazekas dinasztiái kialakultak. A céhes élet emlékeit kutatva megkíséreltem nyomon követni a hajdani mesterek életét is. Vándorkönyv és egyéb céhes irat azonban e területről nem maradt ránk, s az egyházi anyakönyvek is vajmi kevés adatot tartalmaznak. Az 1840-es évektől fokozatos mennyiségi hanyatlás tapasztalható a Lendva-vidéki fazekasiparban. Radamoson, Bödeházán és Zsitkócon kimerülhettek a könnyen kitermelhető, jó minőségű tűzálló anyagot tartalmazó lelőhelyek, távolabbról szállítani pedignem érte már meg az agyagot. Az iparilag fejlettebb, szomszédos Ausztriából ugyanis mindinkább elárasztották e vidéket is a szinte elpusztíthatatlan öntöttvas edényekkel, melyekben a szabadtűzhelyeken biztonságosabban főzhettek. Megjelentek az olcsó és könnyű bádogkannák, fazekak, vödrök és bögrék is hozzájárulván a törékeny cserépedények térvesztéséhez a paraszti háztartásokban. Ugyanakkor a jómódú parasztok immár színes keménycserép tányérakat, tálakat és korsókat helyeztek tálasaikra. A céhek bomlását a hazainál jóval fejlettebb osztrák ipari termékek térhódításán kívül a reformországgűlések által hozott törvények is elősegítették. Ezek értelmében ugyanis segéd nélkül bárki folytathatott ipart, s e szabadságában a helyi céh nem korlátozhatta. 81 NOVAK — 1951. 112—113. 82 OL. C—25 — Acta Mechanica — Com. Szaladiensis-Lad. C. — N. 27. 1779. Elképzelhető, hogy egyes filóczi fazekasok külső mesterként a bagonyai céhhez tartoztak. 83 ZML. Dobronaki róm. kat. plébánia halotti anyakönyve 1841.141. Király lehetett a dobronaki céh külső mestereként is céhmester.
