Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)
KERECSÉNYI EDIT: Adatok az Alsólendva (Lendava) vidéki fazekasság XVIII–XIX. századi történetéhez
Dobronakon (65 fő), Bödeházán (15 fő), Radamoson és Gáborjánházán (9—9 fő), Zsitkócon (8 fő), Filóczon (7 fő) és Szijártóházán (6 fő) tevékenykedtek, sőt Kebelén is megjelentek az első mesterek 29 (I. táblázat). A fazekasok megnövekedett száma miatt a továbbiakban már csak a különféle szempontokból — pl. a céhes ipar fejlődése —jelentőssé váltdobronaki, radamosi, zsitkóczi, bödeházi, kebelei és filóczi mesterek 1848-ig terjedő tevékenységével, valamint gazdasági helyzetük alakulásával foglalkozom. Ahol lehet, közlöm a mesterségből származó hasznukat, jövedelmüket is, hisz főként ebből következtethetünk arra, milyen intenzitással dolgoztak, illetve, hogy olcsóbb mázatlan vagy költségesebb mázas kerámiát készíthettek-e. A háztartások népes voltából, az adózó családtagok számából, valamint a gazdaságok nagyságából szintén vonhatunk le következtetéseket, mert 1770-ben, s még néhány évig az összeírok szerepeltették a conscriptiokban az űzött ipar folytatásából származó jövedelmet, ám az 1773-tól 1848-ig vezetett dikális összeírásokban már csak a jobbágyháztartások hadi-, házi- és összesített adóját jegyezték fel, figyelmen kívül hagyva az iparból származó jövedelmet. A mesterség rovata csak arról tájékoztat, hogy a kézművest anyagi helyzete alapján az I., II. vagy III. osztályba sorolták-e. Számos dikális gyakran még azt sem tünteti fel, hogy az adózó miféle mesterséget folytat. 30 A bennünket pillanatnyilag érdeklő 1770. évi összeírás tehát nagy részletességgel családokra, azon belül adózókra lebontva foglalkozik a jobbágyok adóalapjának felmérésével. Jelzi a családok lélekszámát is, de csak a 16 évnél idősebb személyeket. Ezen immár megbízhatónak tűnő, bár helyenként az elcsúszások miatt nehezen olvasható adatsorokból arra következtethetünk, hogy Dobronakon és a többi fazekassággal foglalkozó településen az egyes mesterek változó színvonalon és intenzitással termelhettek, munkájuk jövedelmezősége ugyanis nagyon különböző volt. Az alábbi kimutatás a dobronaki fazekasok mesterségből származó 1770. évi jövedelmét mutatja. 10 Ft jövedelmet mutattak ki 9 fazekasnál = 90 Ft, 8 Ft jövedelmet mutattak ki 2 fazekasnál = 16 Ft, 7 Ft jövedelmet mutattak ki 3 fazekasnál = 21 Ft, 6 Ft jövedelmet mutattak ki 4 fazekasnál = 24 Ft, 5 Ft jövedelmet mutattak ki 13 fazekasnál = 65 Ft, 4 Ft jövedelmet mutattak ki 3 fazekasnál = 12 Ft, 3 Ft jövedelmet mutattak ki 3 fazekasnál = 9 Ft, Jóseczen 4, Kámaházán 3, Gáborjánházán, Hidvégen és Lendva-Külvárosban pedig 1—1 fazekas dolgozott ekkor. A lendvai Soós Imrének 3 Ft jövedelme származott munkájából. Az uradalom távolabb eső községei közül 1770-ben Bagonyán 1 fazekas dolgozott: a nagyon szegény Horváth Ferenc 1,50 Ft jövedelemmel, Szentlászlón szintén 1, Reszneken 2, Lentiszombatfán pedig 8. A kézművesek összeszámlálásakor a korábban már említett molnárokon kívül figyelmen kívül hagytam a seborvost, a pálinkaégetőt, a kéményseprőt és más hasonló, nem kézműves foglalkozású adózókat. ZML IV. 9/a. Conscr. Univ. Ö. 46/55., 46/52 és 46/57. 1770. Zala vármegye 1773—1848. közötti dikális összeírásai többé-kevésbé hiányosan maradtak az utókorra. Kitöltésük is gyakran hagy kívánni valót maga után, azért nem tudtam mindig ugyanazon évek dikálisait vizsgálat tárgyává tenni.
