Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

VAJDA LÁSZLÓNÉ: Csertán Sándor, Zala megye kormánybiztosa

S megmozdult a megye is, több vezető tisztviselő, köztük Bogyay is Döry Gáborhoz folyamodott, hogy kérje Haynaunál Csertán szabadlábra helyezését. A beadványban Csertán megbecsült személyiségére, gyermekeire hivatkoztak.

120 Az aláírók között van Chernél Ignácz cs. kir. megyei törvényszéki elnök és Kozáry László is. E két személy részt vett a vizsgálatban. Séllyey László Csertánhoz írt levele bizonyítja, hogy a zavaros vizsgálati anyaggal kapcsolatos érzések nem ok nélküliek. „A vizsgálat jól ütött ki. Vizsgálók voltak Chernél, Skublits Gábor különben törvénytiszti bíró, Kozári László 2 od osztályú főbíró (...). Az volt a szerencsés ki a feladásban megnevezett tanúkat ti. Letenye, Lendva, Baksa, Lövő, Bőrönd, Bük, Zala Egerszegi elöljáró lakosokat előre szólhatott és őket informálhatta." Tehát elő volt készítve minden egyes vallomás, ezért oly egyhangúak, s mind Csertán mellett kiálló. „így gondolhatod, hogy a 20 feladói pontokra nem más mint reád édes Bátyám kezvend (kedvező) eredmény lön" — írta Séllyey László, majd végül így fejezte be sorait: „a jó eredményt Chernelnek köszönhetjük (...), annyi a pártolód, hogy nem is tudni kik (...), 100 embert is kellene nevezni a ki mindent elkövetett szabadulásodért. (...) Mindenki sopánkodik miért nem semmisítetett annak idején a jegyzőkönyv (...), minket csak a protocolomok agasztanak".

121 A megyei vizsgálat optimista hangvételének teljesen ellentmond a pesti Haditörvényszék vizsgálati anyaga, amely a periratot és ítéletet is tartalmazza. 1850 januártól hallgatta ki Csertánt a budapesti cs. kir. haditörvényszék. Alapul az aradi vizsgálati akta, egy névtelen levél és a megyei iratok szolgáltak. A vád hazaárulás bűne volt. Az életút 1848/49-es állomásait emelte ki a perirat: országgyűlési követségét, kormánybiztosi kinevezését, a Perczel-hadtest ellátását szervező munkáját, a debreceni országgyűlési felszólalását és az újbóli kormánybiztosságát. Az eddigiek a vizsgálat precízségét bizonyítják, minden vád igazolható Csertán leveleivel, hiszen a magyar forradalmi szervek iratanyagát az osztrákok lefoglalták. A vizsgálati jegyzőkönyv legérdekesebb része az 1849. júliusi kanizsai és keszthelyi ügy; a népfelkelés elrendelése volt. 1849. július 12-én az ellenségtől menekülő nép Kanizsa felé vonult, Csertán a helyszínre ment, hogy a fenyegető betörésről meggyőződjön. Miután „úgy találta, hogy a közeledő katonaság reguláris császári csapatok" — tehát értelmetlen a szembenállás — megkísérelte a nemzetőrök feloszlatását. Közben a Keszthelyre július 16-ra összehívott népgyűlésre a tömeg a városban gyülekezett, hozzájuk csatlakoztak — rémhíreket is terjesztve — a Vas megyéből menekülők. Csertán Sándor előbb Füredre akarta áttenni a gyűlést, majd lemondta. De már túl késő volt, „a tömegek nem voltak ellenőrizhetők". Ráadásul mialatt Csertán eltávozott Keszthelyről, ott megjelent Noszlopy Gáspár a népet további ellenállásra buzdítva. Csertán is visszatért Marcaliból és a népfelkelőket a sármelléki erdőbe vezették. Itt történt Meszlényi József 120 ZML. Megyefőnöki iratok. 1850. VIII. C. 2294. 121 Csertán Sándor iratai. Séllyey László Csertán Sándornak 1850. szept. 2. A protocollumok a megyei jegyzőkönyvek.