Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

DEÁK GÁBORNÉ: Adatok Deák Antal politikai pályafutásához

fellépését az uralkodó önkényes rendeletei váltották ki. Az országgyűlés össze­hívását hosszú évek óta melló'zó' I. Ferenc 1821. május 4-én kelt parancsában elrendelte az újoncszedést, majd 1822. augusztus 13-án a hadiadó ezüstben történó' beszedéséről rendelkezett. A rendek minden megyébó'l feliratban tiltakoztak az udvarnál. Ugyanis jogukban állt mérlegelni a központi hatalom rendeleteit, és ha azokat törvény­telennek tartották, tiltakozhattak a végrehajtás ellen, és megtagadhatták azt. 17 Ha a tiltakozó feliratok eredménytelenek maradtak — saját hatáskörükben intézkedtek: a tisztviselőknek megtiltották a törvényellenes királyi rendeletek végrehajtását. Az egységesen fellépő megyékbe ezúttal is királyi biztost és katonaságot küldött az uralkodó rendeleteinek végrehajtására. Zalában gróf Adamé Antalt bízta meg Ferenc király az ellenállás letörésé­vel. Amadé a rendelkezésére bocsájtott két dragonyos osztály tisztjeit a megyei tisztviselőkhöz szállásolta be, és 1823 februárjában felfüggesztette a megye közgyűlésének működését. A megye vezetői végül csak az erőszaknak engedve egyeztek bele a királyi rendeletek végrehajtásába. Ám a zalai ellenzék nem adta fel a küzdelmet. A megye kisgyűlése 1823 augusztusában arra kérte az uralko­dót, hogy a halasztást nem tűrő ügyek intézésére engedélyezze a közgyűlések megtartását. Kérelmüknek a király helyt adott, de az engedélyezett közgyűlé­sen nem hozhatták szóba a vitatott rendeleteket. Amadé 1823. október 29-re közgyűlést hívott össze. Itt az ellenzék Amadéra támadt. 18 „A közhangulatnak — írta Áldor Imre — legmelegebb és leghatályosabb szónoka Deák Antal, kehidai birtokos és táblabíró volt, s mit ő jog, igazság, törvény és hazaszeretetről mondott, oly szépen hangzott, s úgy a szög fejére talált, hogy az ékesszóló óvás után a megyei karok és rendek tömegesen megindultak—a teremből ki, az ironkodó-pironkodó Amadé gróf pedig másnap hazafelé." 19 Amadé helyzete már tarthatatlanná vált, a király új főispáni helytartót nevezett ki, Batthyány Imre grófot. Bátor kiállásának elismeréseként Deák Antalt az 1825. augusztus 8-i közgyűlésen a szeptemberre összehívott ország­gyűlésre a megye második követévé választották. 20 Deák Antal ezután is tevékenyen vett részt a vármegye közéletében, hogy lemondott hivataláról. Amikor a megye főispánja a tisztújítási rendszabások kidolgozására egy bizottságot nevezett ki, a választmánynak tagja lett Deák Antal is. 1824-ben tagja, 1831-ben elnöke, 1837-ben és 1840-ben pedig ismét csak tagja volt e választmánynak. 21 17 Gergely András: A nemesi vármegye. In: Glatz Ferenc: Magyarok a Kárpát-medencében. Bp., 1988. 132. p. 18 Molnár András: Csány László a zalai reformellenzék élén. In: Kossuth kormánybiztosa, Csány László, 1790—1849. (Szerk. Molnár András), Zalaegerszeg, 1990. 17. p. 19 Áldor Imre: Deák Ferenc élete. 2. kiad. Bp., 1886—1900. 22. p. 20 ZML kgy. jkv. 1825:2320 (aug. 8.) vö. Sándor 541. p. Ferenczi 1. köt. 70. p. 21 Molnár András: Zala megye reformkori tisztújításai, 1819—1847. In: Levéltári Szemle, 1988. 3. sz. 18—30. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom