Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)
DEÁK GÁBORNÉ: Adatok Deák Antal politikai pályafutásához
fellépését az uralkodó önkényes rendeletei váltották ki. Az országgyűlés összehívását hosszú évek óta melló'zó' I. Ferenc 1821. május 4-én kelt parancsában elrendelte az újoncszedést, majd 1822. augusztus 13-án a hadiadó ezüstben történó' beszedéséről rendelkezett. A rendek minden megyébó'l feliratban tiltakoztak az udvarnál. Ugyanis jogukban állt mérlegelni a központi hatalom rendeleteit, és ha azokat törvénytelennek tartották, tiltakozhattak a végrehajtás ellen, és megtagadhatták azt. 17 Ha a tiltakozó feliratok eredménytelenek maradtak — saját hatáskörükben intézkedtek: a tisztviselőknek megtiltották a törvényellenes királyi rendeletek végrehajtását. Az egységesen fellépő megyékbe ezúttal is királyi biztost és katonaságot küldött az uralkodó rendeleteinek végrehajtására. Zalában gróf Adamé Antalt bízta meg Ferenc király az ellenállás letörésével. Amadé a rendelkezésére bocsájtott két dragonyos osztály tisztjeit a megyei tisztviselőkhöz szállásolta be, és 1823 februárjában felfüggesztette a megye közgyűlésének működését. A megye vezetői végül csak az erőszaknak engedve egyeztek bele a királyi rendeletek végrehajtásába. Ám a zalai ellenzék nem adta fel a küzdelmet. A megye kisgyűlése 1823 augusztusában arra kérte az uralkodót, hogy a halasztást nem tűrő ügyek intézésére engedélyezze a közgyűlések megtartását. Kérelmüknek a király helyt adott, de az engedélyezett közgyűlésen nem hozhatták szóba a vitatott rendeleteket. Amadé 1823. október 29-re közgyűlést hívott össze. Itt az ellenzék Amadéra támadt. 18 „A közhangulatnak — írta Áldor Imre — legmelegebb és leghatályosabb szónoka Deák Antal, kehidai birtokos és táblabíró volt, s mit ő jog, igazság, törvény és hazaszeretetről mondott, oly szépen hangzott, s úgy a szög fejére talált, hogy az ékesszóló óvás után a megyei karok és rendek tömegesen megindultak—a teremből ki, az ironkodó-pironkodó Amadé gróf pedig másnap hazafelé." 19 Amadé helyzete már tarthatatlanná vált, a király új főispáni helytartót nevezett ki, Batthyány Imre grófot. Bátor kiállásának elismeréseként Deák Antalt az 1825. augusztus 8-i közgyűlésen a szeptemberre összehívott országgyűlésre a megye második követévé választották. 20 Deák Antal ezután is tevékenyen vett részt a vármegye közéletében, hogy lemondott hivataláról. Amikor a megye főispánja a tisztújítási rendszabások kidolgozására egy bizottságot nevezett ki, a választmánynak tagja lett Deák Antal is. 1824-ben tagja, 1831-ben elnöke, 1837-ben és 1840-ben pedig ismét csak tagja volt e választmánynak. 21 17 Gergely András: A nemesi vármegye. In: Glatz Ferenc: Magyarok a Kárpát-medencében. Bp., 1988. 132. p. 18 Molnár András: Csány László a zalai reformellenzék élén. In: Kossuth kormánybiztosa, Csány László, 1790—1849. (Szerk. Molnár András), Zalaegerszeg, 1990. 17. p. 19 Áldor Imre: Deák Ferenc élete. 2. kiad. Bp., 1886—1900. 22. p. 20 ZML kgy. jkv. 1825:2320 (aug. 8.) vö. Sándor 541. p. Ferenczi 1. köt. 70. p. 21 Molnár András: Zala megye reformkori tisztújításai, 1819—1847. In: Levéltári Szemle, 1988. 3. sz. 18—30. p.