Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

Lehet hogy az említett praesidiálisaim túlbuzgóságnál fogvást helytelenek, s hogy a magistrátust ugyan helyesen, de a megbízást magára válaló, és így közszolgálatba megegyező' statust köteleségének telyesítésére helytelenül (habár szilárdul is tenném) helytelenül szóllíttom fel. Ezen esetre kegyeskedjék fó'méltóságod legkegyelmesbben ebbeli túlbuzgóságomat megbocsátani, és e tárgyban jövendő' miheztartásom végett kegyes parancsait vélem megtudattni. Vége szakadván ezen tárgynak, mellyró'l valódi végzés nem is hozatott, az ismeretes szabolcsi levelet kívánták a k(aro)k és r(ende)k. Eló'vétettem tehát ezt, s csakhamar majdnem egyhangúlag helyeselték a karok és rendek ezen levelet, és Szabolcs kérelmében megegyezvén, a tárgyat országgyűlési sérelemnek feljegyeztettni határozták. Ki sem lévén többé, ki szóllani akart volna, köteleségemnek tartottam a kormány érdekében felszóllalni. Szavaim pedig körülbei öl e következendők: voltak. „A t(ekinte)t(e)s karok és rendek e tárgy felől most először nyilatkoznak, engedjék meg, hogy én is nézeteimet viszont kitárhassam. A többség világosan nyilatkoztatta kívánságát s e szerént nehogy a dolgot eró'ltettni látszassák, mi sikereden lenne, eleve mondom ki azon végzést, melly sz(er)int a k(aro)k és r(ende)k nemes Szabolcs levelét pártolják s a t(öbbi). Részemről azomban nem tudok a t(ekinte)t(e)s k(aro)k és r(ende)kkel kezet fogni s a kormányzói jogok fenntartására és támogatására bátorkodom fígyelmeztettni a r(ende)ket először is öntettükre. Emlékeztetem az 1845-dik évi július 14-kére, mint beiktatásom napjára, hol felolvastattván kegyelmes kinevezésem decretuma, mellyben világosan ki vagyon mondva, hogy a törvényszékeken elnökölnöm kell, a k(aro)k és r(ende)k ez ellen szót sem emeltek, a decretumnak ezen felolvasását követte azon innepélyes eskü, mellyet — kinek kezébe tettem le? — azon férjfiu kezébe, ki köztisztelettel bír, s kit mint constitutionk őrangyalát tekintik a t(ekinte)t(e)s k(aro)k és r(ende)k, és ezen eskümet mikor tettem le? — letettem ollj pillanatban, midőn legnagyobb óvatossággal lépett fel az egész megye, nehogy akármi csekéljségben is valamelly sérelmet szenvedjenek jógái! Mit akarnak tehát a k(aro)k és r(ende)k? engem hitszegővé akarnak tenni? (Erre azon felkiáltás minden oldalról: „Mencs Isten! hol a hit formula?) Eltávozott most azonnal a fónotárius a hitformulát felkeresendő, de soká vártuk mi azt, s hoszas várakodásunknak az lőn a vége, hogy se fónotárius, se archivárius

112 azt előadni képesek nem valának. Felelősé tettem tehát a főnotáriust, és szigorúan megintem, hogy a hiányzó irományt minden kifogások nélkül előteremtse. Foljtattam most előadásomat, és előidéztem azon törvényeket, mellyek egyenesen és nyilványosan a főispáni hivatalnak köteleségül teszik a törvényszéken való bíráskodást, nevezetesen az 1492/ 53-dik, az 1495/24-dik, az 1498/71-dik, az 1569/11-dikaz 1723/56-dik, s(a)t(öbbi) törvényczikkeket. Mindezen törvények ollj világosak, ollj nyilványosak, hogy azoknak ellenkezőt ellenvetni nem lehet. Deák Ferenc és Csány László urak csak azt állították, hogy ezek már régi, és azért elenyészett törvények, mellyeknek ezen okból már nem volna érvényeségük, de ha lenne is, Ők provocálnak azon óvásra, mellyet tettek, mindőn legfelsőbb helyről érkezett a 112 Háry Farkas, 1794-tól 1849-ig Zala megye levéltárnoka.