Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

Felolvastattak most rendre a pesti novemberi, a posonyi, a pesti ujjabb és a zágrábi levelek, de ezeknek felolvasása majdnem délután egy óráig tartván, taglaltatásuk másnapra, azaz mártius 3-kára, mint e részben alázatos jelentésemet már aláterjeszteni bátor valék, által hallasztatott. Mártius 3-kán Horváth János kamarás úr legelsó' emelt szót. Deák Ferenc úrnak mult közgyűlés alkalmával tartatott beszédének a censura által (úgymond) tett megcsonkíttásai és elferdíttései ellen hozta fel panaszát, és ebből sérelmet akar felhozattni az országgyűlésére. Deák Ferenc módosíttja annyiban, hogy sérelmes lenne, ha akármelly párt érezné a censura sulját, és a sérelem áltáljában a censurában áll, s így akarja felhozattni az országgyűlésére. A pesti és zágrábi tárgyakra nézve Csány László táb(la)b(író) úr kezdé a vitát. Felhevülve szóllott ugyan, de kénytelen vagyok megvallani, hogy felszóllításaimnak mégis néműleg engedet, annyira, hogy ámbár minden kíméllést félretéve szóllott volna, mégis kifejezéseiben nem volt annyira szántszándokkal sértó', amennyiben más alkalommal vad korlátlanságában daczoskodni szokott. Ezen t(ábla)b(író) úr aznap délután — mit eddig sohasem tett—hozzám tisztelkedni eljött. Követé őt Csertán Sándor t(ábla)b(író) úr,

72 ki hosszas beszédében számtalanszor önmagának ellentmondott. „Éljen!" és még akkor is „éljen"-t kiáltottak nékie, mikor Leonidast felhozta például ollj halhatatlan férjfiúnak, ki Termopile mellett 300 bajnokival a szabadságért meghalt ugyan, de hazájának szabadságát fenntartotta. Szóllott erre Sümeghy Mihály, ki legnagyobb csodálkodásomra szinte szelídebb modorban, s koránt sem ollj kitörésekkel lépett fel. Ezen t(ábla)b(író) úr, ha nem mindenekben, de legalább is legnagyobb részben egyenesen ellentmondott Csertán Sándor okoskodásainak, és ezt is „éljen"-nel, mégpedig harsogóval fogadták a rendek. S itt alázatosan bocsánatot kérek, ha ezen táblabíróra nézve jelentésemet avval bővítteném, hogy előadni bátorkodnám, mi által nyerhettem hihetőleg kedvét. Megtudván, miszerént ezen t(ábla)b(író) úr a jó asztalnak kedvelője lenne, már gyűlés előtti nap rebesgettem, hogy őtet is ebédre igen szívesen meghínám, csak el ne ijjesztene mindég a gyűlésben elkövetett durva kifejezéseivel, s íme, nem tudom, szelídebb fellépésének okát ebben keressem-e? de bizonyos az, hogy ebédre való meghívásom által kedvét olljannyira elnyertem, hogy az egész gyűlés lefojta alatt, mindeneket; mellyeket én megindítottam, erősen pártolt, és mindenekben ott is részemre állott, hol netalán külön véleményei voltam. Szóllottak ugyan e tárgyhoz még többen is, de csak három egyént hiszek említtendőnek. Tisztelettel bocsánatot kérve említtem Csúzy Pál urat, ki mindent felhozott, mi tudatlanságát, idomtalanságát és otrombaságát kimutattná, elannyira, hogy barátjai is elpirulva elfordultak, s ha soha eddig, tehát most nyerték azon meggyőződést, hogy őkegyelme bizon sem ésszel, sem tehetséggel nem 72 Csertán Sándor (1809—1864) ügyvéd, volt alügyész (1834/37), a szentgróti Batthyány-uradalom ügyésze, ellenzéki szónok, 1848/49-ben Zala megye egyik országgyűlési képviselője és kormánybiztosa.