Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

BILKEI IRÉN: Okleveles adatok az ákosházi Sárkány család XVI. századi történetéhez

tunk. Mihály a megyei szolgálatot választotta: 1512-ben esküdt, maj d 1515-ben, 1519-ben és 1520-ban Zala megye alispánja.

34 A család ezen ágának legnevesebb tagja azonban az írástudó Lőrinc. Neve ügyvédként és megyei jegyzőként is előbukkan. 1509-ben Héderváry Ferenc képviselője volt, 1519-ben Kerecsényi Zalay Lőrincé.

35 Pályáját bizonyára a nagy befolyással rendelkező unokatestvér, Ambrus egyengette. A család következő nemzedékében a XVI. század közepén megfigyelhető, hogy házasságok révén, hogyan kerülnek kapcsolatba Zala többi jelentős köznemesi famíliájával. Ferenc fia János, berekszói Hagymásy Annát vette feleségül, testvére István pedig Mezőlaky Annát. A Mezőlaky-rokonság szintén sokat jelentett a családnak, különösen azután, hogy Anna testvére, Mezőlaky Ferenc, a nagyhatalmú zalavári commendátor

36 pedig felelségül vette húga férjének unokatestvérét, Sárkány Margitot, János leányát. (Az ilyen módon kettős házassággal megerősített rokoni kapcsolatokra több példát is ismerünk, természetesen az ilyen házasságok mögött az illető családok érdekazonossága állt.)

37 Mezőlakyné Sárkány Margit egyébként gyermektelenül halt meg. Halálakor 1559-ben egy hiteleshelyi oklevél tanúsága szerint lánytestvérei összevesztek nem kevés értéket tartalmazó hagyatéka felett.

38 Margit nővérei közül Orsolyáról tudjuk a legtöbbet. Első férje, Czobor Gáspár révén kerül Nyitra megyébe. Második férje az a Bakics (vagy Bakyth) Péter, akinek a családja a balkáni arisztokrata eredetű, a török elől menekülve csatlakoztak 1522-ben Tomori seregéhez.

39 Ismét mindkét fél számára előnyös házasság szilárdította meg a család helyzetét, Orsolya főúri körökbe került, férje pedig a Sárkány-birtokokkal gyarapíthatta vagyonát. A család befolyásának és hatalmának csökkenését a XVI. század végén a következő nemzedék mutatja. Igaz ugyan, hogy Sárkány Orsolya fia, Bakics Mihály 1600-ban Holicsban tekintélyes vagyonról végrendelkezik, de neki már szinte semmi köze nincs a zalai köznemességhez. Ebből a nemzedékből Miklós nevét említik többször a megyegyűlési jegyzőkönyvek: 1587-ben bevádolják hatalmaskodási ügyben

40 (ez egyébként teljesen megszokott dolog a XVI. században), majd pedig 1589-ben társával együtt megbüntetik 12 frt-ra, mert nem jelent meg a megyegyűlésen.

41 A család néhány tagját részletesebb adatok híján nem tudom elhelyezni a 34 Holub J. i. m. 195. és 477. ^Tordai Gy., Egy Jagelló kori köznemes rokonsága és pályája. Szempontoka Jagelló kori ügyvédség történetéhez, in: A Dunántúl településtörténete, VII. (Veszprém, 1989.) 335. — Bónis Gy., A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. (Bp., 1971.). 36 Füssy T., A zalavári apátság története, in: A pannonhalmi Szent Benedek Rend története, VII. (Bp., 1902.). 37 Fügedi E., Uram, királyom... A XV. századi Magyarország hatalmasai. (Bp., 1974.) 200—201. 38 ZML. XII. 1. hh. Nr. 1933. 39 Nagy I. i. m. 97—99. 40 Bilkei I.—Turbuly É., Zala megye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái, 1555—1711. I. Zalai Gyűjtemény, 29., 1989., 38. Nr. 154. 41 Uo. 93. Nr. 189.