Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)
KERECSÉNYI EDIT: Adatok az Alsólendva (Lendava) vidéki fazekasság XVIII–XIX. századi történetéhez
össze. (Bizonyára volt szőlője is, a bortermést azonban — 208 akónyit — összesítve közölték az összeírok.) A mesterségből származó jövedelmét 10 Ft-ban állapították meg, miként a nála vagyontalanabb többi fazekasét is, akik közül Bánfi János szintén módos jobbágy volt, hisz 2 cselédet foglalkoztatott és 8 igásállatot, valamint 2 tehenet tartott. De ugyanennyi jövedelmet jeleztek Nagy Istvánnál is, kinek gazdaságában csupán két igásállatot és két tehenet találtak. Az őszi és tavaszi termést — 1555, ül. 845 mérőnyit — szintén öszszesítve közölték. Dolgozott még ez évben a faluban egy kovács és egy varga is, ugyancsak 10—10 Ft jövedelemmel. Az előbbinek része volt egy vízimalomban, amely 12 mérő gabonát jövedelmezett számára. Három szolgát foglalkoztatott, s gazdaságához 10 igásállat, 5 tehén és 15 kétéves növendékállat tartozott. A molnárkodás Radamoson 7 másik gazdának is jelentős hasznot hajtott. De dolgoztak 1750-ben az uradalom más településein is fazekasok: Szombatfán és Szentpéterföldén 3—3, Lentiben 2, Csertalakoson és Szilvágyon 1— 1. A szomszédos szlovén Streleczen Voprinecz Balázs 1 Ft, Turner Ferenc vagy Lorbert István pedig (esetleg mind a kettő) 4 Ft évi jövedelemmel került összeírásra. 19 Az 1750. évi összeírások elemzéséből arra következtethetünk, hogy az edényeket a mesterek saját kocsijukon szállították vásárra, illetve arról árulták a falvakban. Ugyanis sokan tartottak 2—4 igásállatot, sőt nagyszámú növendéket is. Bizony, nem lehetett könnyű az akkor keserves közlekedési viszonyok között e temérdek nehéz és törékeny cserépedény értékesítése. Nyilván kialakult már az egyes mesterek piaci körzete, bár arra semmiféle adatot nem találtam, hogy milyen irányba, s mekkora távolságra szekereztek ekkortájt portékájukkal. Arra azonban, hogy miféle edényeket és egyéb termékeket készíthettek ezen időszak fazekasai, következtethetünk az 1760. évi Zala megyei közgyűlés egyik rendeletéből, mely a különféle kézműves készítmények árát szabályozta, íme a szöveg betűhű másolata 20 ! U.o. Strelecznél az összeírás szövegezése nem egyértelmű. ZML 1760. évi Közgyűlési Jegyzőkönyv. 298., 338—339. Ezen árszabás szerint tehát a fazekas 1760 táján még mindenféle cserépedényt, sőt kályhát is készített. Érdemes felfigyelni arra, hogy a „fekete míves" fazekasoknál a pintes és bugyogóskorsók, a fedők, a tejes- és főzőfazekak, valamint a mázatlan szemeskályha felrakásának árát limitálták. A zalai fazekasok tehát főleg azt készítettek. A feketekerámia múltjára utal, hogy a komáromi feketemívesek 1718-ban nyerték céhlevelüket. V.ö. SZABADFALVI — 1986. 9—10. Ft kr. „Fekete mives fazokasok. Egy fekete pintes, és bugyogós korsó és csőrgös Két pintes hasonló Három pintes Igen nagy fazék fődő Utánna való kissebb kettő 1 2 3 1
