Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)
VONYÓ JÓZSEF: Meskó pártja Zalában. Adatok a nyilasok Zala megyei szerepéről és társadalmi bázisáról (1933–35)
esése igazolja, hogy a keszthelyi, a letenyei és a nagykanizsai járásban nem volt befolyásuk Meskóéknak. Azok a fentiekben tárgyalt körülmények, melyek Baranyához és Fejérhez viszonyítva Zalában kedvezőtlenebbek voltak, ebben a térségben a megyei átlagnál is rosszabb megélhetési feltételeket biztosítottak a helyi lakosság nagy részének. Az agrárnépességen belül az említett járásokban (novai, pacsai, tapolcai, zalaegerszegi, zalaszentgróti) eltérő, de esetenként a megyei átlagnál és a nyilas szervezkedés által nem érintett járásokhoz viszonyítva magasabb volt a birtokkal rendelkezők aránya (12. sz. táblázat). 69 A munkavállalók azonban kevesebb lehetőségből válogathattak (13. sz. táblázat). 70 Az 1000 kh. feletti nagyságú birtokok területe egyik járásban sem érte el a megyei átlagot, s kirívóan alacsony volt a leginkább nyilas befolyás alatt álló zalaegerszegi és zalaszentgróti járásban. Ha kevésbé szélsőséges mértékben is, ugyanez jellemző az 50 kh. feletti birtokok területi arányát illetően. E birtokkategória részesedése a megyei átlagnál nagyobb volt a tapolcai járásban, a járás érintett nyolc községében azonban rosszabbak voltak a feltételek. Különös tekintettel arra, hogy a közeli bányavidékek sem kínáltak ezekben az években munkaalkalmat. Külön figyelmet érdemelnek a két utóbbi táblázatban a nyolc kiemelt község adatai. Itt a bérmunkát igénylő birtokok területe minimális volt. Ez a csekély arány annak ellenére gondot okozhatott, hogy az agrárproletárok és szegényparasztok száma e községekben kisebb volt az átlagnál. Kivételt jelentett Salomvár. E község határának nagy része azonban a Magyar Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspárt zalai szervezésében meghatározó szerepetjátszó Eitner család birtokában volt. 71 így jó lehetőségekkel rendelkeztek a környező települések lakosságának politikai befolyásolására. Mindehhez hozzátehetjük, hogy az említett északnyugat-zalai térség, a Felső-Zala völgye, talaj adottságai is kedvezőtlenek voltak. A meridionális völgyek és dombhátak, barázdált, hullámos felszínű fennsíkok silány feltételeketjelentettek a gazdálkodás szempontjából. A dombhátak kavicsos, vályogos takarója rossz víztartó volt, a domboldalak erősen erodálódtak. A csapadékos vidéken a völgyek vizenyős, lápos, földművelésre alkalmatlan területekké váltak. 72 Ilyen viszonyok között Zala megye, s kiváltképp a Felső-Zala medencéjének szegényparasztsága egzisztenciálisan különösen kiszolgáltatott helyzet• 9 MSK Új s. 86. kötet 144—158. 70 MSK Új s. 99. kötet 116—144. és 102. kötet 16—19. 71 Eitner Sándornak 1925-ben Salomváron 1320 kh birtoka volt, melyből 437 kh szántó, 581 kh erdő, 96 kh rét, 190 kh legelő, a szomszédos Keménfán pedig 553 kh birtoka (60 kh szántó, 441 kh erdő, 8 kh rét, 44 kh legelő). Magyarország földbirtokosai és földbérlői (Gazdacímtár). A ÍOO kat. holdas és ennél nagyobb földbirtokosok és földbérletek 1925. év elejei adatai alapján. Összeállította és kiadta a Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal, Bp. 1925. 383., 391—392. 72 V. ö.: Stefanovits Pál: Magyarország talajai, 2. bővített kiadás. Akadémiai K., Bp. 1963.272—276.
