Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

VAJDA LÁSZLÓ: Az 1905–6. évi vármegyei ellenállás Zalában

a létbiztonságukat fenyegetve nem látták (megyei központi irányítás résztvevői, járási főszolgabírók). Nem minden esetben nagy lelkesedéssel, de határozataikat, parancsaikat viszonylag fegyelmezetten igyekeztek végrehajtani a körjegyzők, kishivatalnokok is. Az alkotmánysértés elleni jogos tiltakozásra néhány esetben sikerült nagyobb tömegeket megmozgató politikai demonstrációt, tömeggyűlést megszervezni, ahol esetenként több ezren is megjelentek (pl. 1905. augusztus 27-i csáktornyai népgyűlésen kb. 6000 ember, vagy 1906. február 27-én Zalaegerszegen Porteleky kormánybiztos elleni tüntetésen).

66 A városok polgársága, elsősorban Nagykanizsa vezető rétege nem különösebb lelkesedéssel kísérte figyelemmel a politikai eseményeket, „a vármegyei urak" tevékenységét. A liberális, merkantil érdekeltségű iparos, kereskedő réteg számára az ellenzéki pártok programjából legfeljebb az önálló vámterület követelésének teljesülése eredményezhetett gazdasági előnyöket. A legvagyonosabb nagykereskedők (pl. a nagykanizsai Guttmann család), gyártulajdonosok szinte teljes passzivitást mutattak, legfeljebb a városi képviselő-testületek közvetett vagy közvetlen irányításában jeleskedtek. Gyakran jelenik meg hír arról, hogy például Nagykanizsa város nem tartja be a megyei törvényhatóság ellenállással összefüggő határozatait. Elfogadtak és beszállítottak önkéntes adókat a határozat után is,

67 valamint csak külön alispáni felszólításra szüntették meg az újoncozással összefüggő munkálatokat.

68 A megye alkotmányvédő bizottsága által a tisztviselők megsegítésére kezdeményezett gyűjtés pedig, mint ahogy a Zala írta 1906. március 5-én „Nagykanizsán szégyenteljesen megbukott. Mindössze 5-en adakoztak..."

69 Az 1906. február 12-re a megye minden jelentősebb településére meghirdetett, az alkotmányvédelmi bizottság által tömegdemonstrációnak szánt népgyűlés a kanizsai polgárság passzivitása miatt elmaradt.

70 A városi képviselő-testületek ülésein nem szerepelt jelentősebb politikai jellegű téma, vagy határozat tárgyalása, a megyegyűlés határozatait többnyire pedig csak ismertették. A törvényen kívüli (ex lex) állapot jelentős többletmunkát adott a városi rendőrségeknek, hatóságoknak. A nagykanizsai rendőrkapitány 1906 januári jelentésének néhány adata jelzi ezt: 1904-ben 2048 KII fill. bírságot róttak ki összesen közrend elleni vétségért, 1905-ben már 7939 K 36 fillért. A legutóbbi 9 év alatt 1 hatóság elleni erőszak fordult elő a városban, 1905-ben egy esztendő alatt 7 ilyen esettel volt dolga a rendőrségnek. Egy randalírozás miatt előállított kiskanizsai parasztlegény vallomása — „Hiszen, kérem alásan, most mindent szabad!" — mutat rá a kiváltó okokra.

71 Nem véletlen, hogy a városi polgár a törvényes állapot mielőbbi helyreállítását óhajtotta. eG Zala 32. évf. 113. sz. 1905. augusztus 27. 67 Zala 32. évf. 202. sz. 1905. november 19. 88 Zala 32. évf. 104. sz. 1905. július 25., 33. évf. 42. sz, 1906. február 22. 69 Zala 33. évf. 52. sz. 1906. március 5. 70 Zala 33. évf. 34. sz. 1906. február 12. 71 Zala 33. évf. 15. sz. 1906. január 20.