Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)
CZIGÁNY LÁSZLÓ: Laky Demeter és Sebesy Kálmán a szabadságharcban
hivatásuk ellenére részt vettek a lázadásban és ... hogy olyan hírben állnak, hogy az ottani vidéken addig nem lehet nyugalomra gondolni, amíg őket ártalmatlanná nem teszik." 89 Mivel semmit sem tagadtak, mindkettejüket 8 évi vasban töltendő várfogságra ítélték. 90 Ebből 2 és fél évet az olmützi kazamatában, 91 másfelet pedig a csehországi Josefstadtban ki is töltöttek. 92 1853 októberében császári amnesztiával szabadultak. 93 A parancs szerint azonnal a premontreiek csornai székházába kellett menniük, és azt csak a megyefőnök engedélyével hagyhatták volna el, 94 sőt a tanítástól is el voltak tiltva. A rendőri felügyelet megszűntéig csak rendi alkalmaztatásuk említhető. 95 A hatvanas évektől normalizálódott helyzetük: Sebesy a szombathelyi főgimnázium tanára, Laky pedig újra kezdhette írói munkásságát. 96 Eletükben 1861-ben ért véget a „hosszú szenvedés", amikor Laky Demeter beszédet mondhatott a csornai csatában 1849. június 13-án elesett honvédek emlékének leleplezésekor. 97 Jelképes értelmű, hogy Laky Demetert 1902. augusztus 4-én Csornán temették el, közel az elesett honvédek emlékoszlopához. 98 89 H. L. Laky és Sebesy. A bírósági eljárás a Katonai Törvénykönyv 62-es cikkelyének 4. paragrafusa és a Legfelsőbb Magyarországi Főparancsnokság proklamációjának (1849. július 1. Győr) 3. paragrafusának értelmében folyt le. (Ld. részletesebben: Gyűjteménye a Magyarország számára kibocsátott legfelsőbb manifestumok és szózatoknak valamint a' cs. kir. hadsereg főparancsnokai által Magyarországban kiadott Hirdetményeknek, Buda, 1849. 96—98. p.) 90 Ambrus szerint Lakyra és Sebesyre halálbüntetés várt, de a Bécsbe idézett Haynaut helyettesítő Kempen tábornok megkegyelmezett nekik. 91 A fogság hétköznapjairól és a rabtársakról: Barsi: i.m. és Földy János: Világostól Josepstadtig 1849—1856. Bp. 1939. 92 Barsi: i.m. 330. és 380. p.; Danielik: i.m. 172. p.; Szinnyei: i.m. 671. p. és Törzskönyv. 93 Ferenc József házasságkötése (1853. április 24.) alkalmából adott amnesztiáról van szó. Többen tévesen adják meg a szabadulás idejét: Ambrus (i.m. 257. p.), Barsi (i.m. 330. és 380. p.), Bontz (i.m. 115. p.), Nóvák (i.m. 219. p.) és Szinnyei is (i.m. 671. p.) 1854. október 14-ét említi. A szabadulás valós ideje 1853. október 15. (ld. Törzskönyv). Ezt igazolja, hogy Laky és Sebesy 1853. november 13-án Csornáról írtak levelet. Sebesy levelében ez áll: „Végre egész emberszámba jutottunk. Mindszent napján végeztük prímás rendelte szent vezeklésünket. (Scitovszky érsek 14 napi vezeklést rótt a hazatért papokra: C. L.) s ültünk először a közös asztalhoz..." ZML. VIII. 51. A Keszthelyi Premontrei Gimnázium iratai. 1792—1949. Sebesy, 1853. nov. 13., Csorna. 94 Sebesy a csornai kényszerlakhelyről előbbi levelében ezt írja: „Soha sem hittem volna, hogy Csornát ennyire megszeretem. Még ha mézeskaláccsal csalnának se mennék ki a határból... Dehogy mennék, dehogy mennék! s tudja miért, hát azért — mert — nem szabad. ... Még ... Jósefyárban írtam meg a reversalist: hogy Csornát, magyarországi polgári és katonai kormányzója Ő Fensége engedelme nélkül más lakhellyel fel nem cserélem. Ha Győrbe akarnék rándulni, csak a megyei főnök engedelmével (n.b. ha adna) mehetnék. Ezt nem bánom, mert nem kell jurisdictióra mennem." 98 Laky Demeter ekkoriban házgondnok, majd préposti titkár és a rendi növendékek tanára; Sebesy Kálmán pedig jószágkormányzó. (Törzskönyv) 96 Laky Demeter munkáit lásd Szinnyei: i.m. 672—673. p. 97 Győri Közlöny, 1861. június 20. 98 Nóvák: i.m. 220. p., Szombathelyi Lapok, 1902. 32—33. sz.
