Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

DEÁK GÁBORNÉ: Adatok Deák Antal politikai pályafutásához

nak, (...) valamint azt is, hogy törvényeink két nyelven írattatván, a magyarnak is törvényes ereje legyen."

44 A követek ellenezték azon „határozatot, hogy minden a Nemesek által bírt, és használt Urbariumi Ülések összve írattassanak, és azoktól adó fizettessen", hiszen a követutasítás 30. pontja úgy szólt, hogy az adófizetést a nemességhez kössék, ne pedig a nemes által birtokolt esetleges terület úrbéres mivoltához. A követek tiltakozása a többség miatt nem érte el célját, viszont a kerületi ülések jegyzőkönyvében megörökítették Deák Antal és Szegedy Ferenc álláspontját is.

45 A tárgyra nézve pótutasítás is született, amely szerint, ha a nemesek adózása újra előkerülne, megint tiltakozzanak.

46 1826 végén a két követ az adómegajánlás tárgyában kért pótutasítást. A pótutasítás ebben az ügyben a többség véleménye mellé állította a követeket, hisz arra utasította Őket, hogy csak akkor ajánlják meg az 1790. évi összeget, ha az uralkodó elengedi a törvénytelenül követelt adóhátralékot.

47 Még mielőtt a pótutasítás megszületett volna, az országgyűlés már meghozta a döntést. A zalai követek ellenzésével megajánlották az 1790. évi adó összegét, igaz, hogy az adóhátralék beszámítását még nem tudták elérni. Az újabb pótutasítás már csak azt tudta előírni a követeknek, hogy a törvénytelenül fizetett adó beszámítását vetessék törvénybe.

48 Az 1827. március 5-i követjelentés arról tudósította a vármegyét, hogy az uralkodó az adó megajánlásával elengedi az addigi adóhátralékot, és beszámítják a törvénytelenül kifizetett adót is. E tárgyban már a törvény is megszületett.

49 Deák Antal 1827. augusztus 18-ig képviselte megyéjét a diétán. A Szegedy Ferenccel közösen készített záró követjelentést az 1827. október 2-i megyegyűlésen olvasták fel.

50 Deák Antalról — bár az 1825—27-es országgűlés „újonc" követe volt — Ballagi Géza igen megtisztelő jellemzést írt: „A mindig komoly, higgadt Deák Antal, zalamegyei követ, — kit Széchenyi a legerényesebb előnévvel tisztelt meg, — a fortiter in re, suaviter in modo (légy határozott a lényegben, de körültekintő a végrehajtásban) elvét követi. Az emberszeretet legfőbb erényei közé tartozik, a mit mutat az is, hogy az adózó nép terhein legalább némileg könnyítendő, az egész országgyűlés alatt semmi napidíjat nem fogad el, hanem saját erszényéből fedezi költségeit. Áldozatkészségét megyéje azzal hálálta meg, hogy az országgyűlésről haza térvén, alispánná választotta."

51 Ballagi az „ellenzék kiváló tagjai" közé sorolta Deák Antalt, azok közé, akik ezen a diétán 44 Uo. 1826:992 (máj. 29.) 48 Uo. 1826:2088 (aug. 29.) 48 Uo. 1826:2089 (aug. 29.) 47 Uo. 1826:2773 (dec. 11.), 1827:1 (jan. 8.) 48 Uo. 1827:2 (jan. 8.) 49 Uo. 1827:356 (márc. 27.) 60 Uo. 1827:1964 (okt. 2.) vö. Ferenczi 1. köt. 67. p. 61 Ballagi 127. p. Deák Antal napidíjáról részletesen: Eötvös 2. köt. 181—187. p. Vörösmarty Mihály Összes Művei. 17. köt. Bp. 1965. 104. p., Bétsi Magyar Kurír, 1833. ápr. 30. 282. p., ZML. Zala vármegye foadószedőjének iratai. Deák Antal 1826. okt. 29-i és 1827. aug. 22-i, Kehi dán kelt levelei.