Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

hol alatt a nemesek köztt látható volt. Az ellenzék közül volt legalább is 300 a status. Együtt lévén a statusok, lementem a kapu bejárásába, hol szokás szerént az asztal illj alkalmakkal felállíttva van. Eló'ladván a mai napi gyűlés czélját, felszóllítottam a rendeket csendre, rendre; megkértem, hogy a candida­tiókat végig várják be, és osztán kiáltsák ki azt, kit választani kívánnak. Megköszöntem a tisztikar eddigi fáradozását, és felszóllítottam a netalán szolgálatból lépőket j övendó' részvétre s a t(öbbi). Által vettem a pecsétet, a cassa és archívum kulcsát, kineveztem az interimalis 167 magistratust s a voksszedő deputatiókat, s ezeknek elvégzése után felmentem szállásomra, és annak egyik ablakáról felszóllítottam a sokaságot csendes magaviseletre és rendre, vala­mint arra is, hogy a nemtelenek távozzanak el, külömben törvényes büntetés fogná Őket elérni. Ennek végére járván, oda nyilatkoztam, hogy első alis­pánnak, miután mindkét párt egyhangúlag tűzte volna ki kedvenczét, e mellé candidálni kit sem fogok, hanem a r(ende)ket feíszóllítom, hogy vélem együtt közakarattal Kerkápoly Istvánt első alispánnak kikiáltanánk. Hoszszas „éljen" felkiáltások köztt Kerkápoly István urat oda vezettem az ablakhoz, és a megye pecsétjét a sokaság előtt kezébe adtam. Második alispánnak négyet, t(ud­ni)i(llik) Csillagh Lajost, Nóvák Gáspár táblabírót, 168 Molnár Sándor volt legidősbb főbírót, 169 és Bogyay Lajos volt főbírót tűztem ki. De ezen candidati­omat figyelembe se vették, mert a két párt közül egyik Csillagot, a másik Bogyayt iszonytató lármával dühösen bőgte. Kötelességem szerént megtekin­tettem a két pártot, sokszor és többször ismételve, és lelkiismeretre mondva Bogyay pártját korántsem ollj nagynak találtam, hogy 900 votummal, mint azt Császár Ferenc őméltósága reményiette, többnek nézhettem volna. Méltóztas­son Excellenciádnak kegyesen szavaimnak hitelt adni, ha azt mondom, hogy lakásomnak minden ablakjairól közelről és igen sokszor megtekintvén mind a két pártot, azokat ollj egyformáknak tapasztaltam, hogy minden reményem csak abban állott, hogy csak a votum, és csak azon esetben fogja eldönthetni a votum is Bogyay részére a többséget, ha az ellenzék köztt valóban annyi volna a nemtelen, mint amennyinek lenni a conservatívek állítják. Sok időt engedtem a lármának, végtén határozatot hozni kellett. A csendet nagy nehezen helyre­állíttván, oda nyilatkoztam a nagy közönség előtt, hogy látván a két résznek átalányos egyformaságát, értvén, hogy csak Csillagh és Bogyay közt volna a vetélkedés, lelkiismeretemre nem vehetem, vagy egyikére vagy másikára kimondani a többséget; hanem ezennel nyilatkozom, hogy „votum"-ra eresztem a dolgot. Ha eddig nem volt lárma, volt most kegyelmes uram! képzelhetlen ezen ordíttás, mellyet a két párt végbevütt, az ellenzék dühében, a conservatívek tapsokkal. Engedtem ezen lármának igen hoszszú időt. Az ellenzék eleintén kért, hogy álljak el a votumtól; megtagadtam, daczosan fenyegetett, de én állandóul megtagadtam. Rendre jöttek eleibém, s a legnagyobb illetlenséggel és durvasággal kitörtek ellenem, s én csendesen, de állandóan megmaradtam a 167 interimalis — ideiglenes. 168 Nóvák Gáspár táblabíró, szentgróti birtokos. 169 Helyesen: Molnár Jánost, aki 1844-tól 1847-ig a lövői járás főszolgabírója volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom