Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

hol alatt a nemesek köztt látható volt. Az ellenzék közül volt legalább is 300 a status. Együtt lévén a statusok, lementem a kapu bejárásába, hol szokás szerént az asztal illj alkalmakkal felállíttva van. Eló'ladván a mai napi gyűlés czélját, felszóllítottam a rendeket csendre, rendre; megkértem, hogy a candidatiókat végig várják be, és osztán kiáltsák ki azt, kit választani kívánnak. Megköszöntem a tisztikar eddigi fáradozását, és felszóllítottam a netalán szolgálatból lépőket j övendó' részvétre s a t(öbbi). Által vettem a pecsétet, a cassa és archívum kulcsát, kineveztem az interimalis

167 magistratust s a voksszedő deputatiókat, s ezeknek elvégzése után felmentem szállásomra, és annak egyik ablakáról felszóllítottam a sokaságot csendes magaviseletre és rendre, valamint arra is, hogy a nemtelenek távozzanak el, külömben törvényes büntetés fogná Őket elérni. Ennek végére járván, oda nyilatkoztam, hogy első alispánnak, miután mindkét párt egyhangúlag tűzte volna ki kedvenczét, e mellé candidálni kit sem fogok, hanem a r(ende)ket feíszóllítom, hogy vélem együtt közakarattal Kerkápoly Istvánt első alispánnak kikiáltanánk. Hoszszas „éljen" felkiáltások köztt Kerkápoly István urat oda vezettem az ablakhoz, és a megye pecsétjét a sokaság előtt kezébe adtam. Második alispánnak négyet, t(udni)i(llik) Csillagh Lajost, Nóvák Gáspár táblabírót,

168 Molnár Sándor volt legidősbb főbírót,

169 és Bogyay Lajos volt főbírót tűztem ki. De ezen candidatiomat figyelembe se vették, mert a két párt közül egyik Csillagot, a másik Bogyayt iszonytató lármával dühösen bőgte. Kötelességem szerént megtekintettem a két pártot, sokszor és többször ismételve, és lelkiismeretre mondva Bogyay pártját korántsem ollj nagynak találtam, hogy 900 votummal, mint azt Császár Ferenc őméltósága reményiette, többnek nézhettem volna. Méltóztasson Excellenciádnak kegyesen szavaimnak hitelt adni, ha azt mondom, hogy lakásomnak minden ablakjairól közelről és igen sokszor megtekintvén mind a két pártot, azokat ollj egyformáknak tapasztaltam, hogy minden reményem csak abban állott, hogy csak a votum, és csak azon esetben fogja eldönthetni a votum is Bogyay részére a többséget, ha az ellenzék köztt valóban annyi volna a nemtelen, mint amennyinek lenni a conservatívek állítják. Sok időt engedtem a lármának, végtén határozatot hozni kellett. A csendet nagy nehezen helyreállíttván, oda nyilatkoztam a nagy közönség előtt, hogy látván a két résznek átalányos egyformaságát, értvén, hogy csak Csillagh és Bogyay közt volna a vetélkedés, lelkiismeretemre nem vehetem, vagy egyikére vagy másikára kimondani a többséget; hanem ezennel nyilatkozom, hogy „votum"-ra eresztem a dolgot. Ha eddig nem volt lárma, volt most kegyelmes uram! képzelhetlen ezen ordíttás, mellyet a két párt végbevütt, az ellenzék dühében, a conservatívek tapsokkal. Engedtem ezen lármának igen hoszszú időt. Az ellenzék eleintén kért, hogy álljak el a votumtól; megtagadtam, daczosan fenyegetett, de én állandóul megtagadtam. Rendre jöttek eleibém, s a legnagyobb illetlenséggel és durvasággal kitörtek ellenem, s én csendesen, de állandóan megmaradtam a 167 interimalis — ideiglenes. 168 Nóvák Gáspár táblabíró, szentgróti birtokos. 169 Helyesen: Molnár Jánost, aki 1844-tól 1847-ig a lövői járás főszolgabírója volt.