Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

uram azok felett kegyesen bíráskodni, és ha a szenvedett sértések méltánylást érdemelnek, Zalának igazságtalan eljárása ellen tántoríthatatlan hű szolgáját kegyesen védeni. Lehet azomban, hogy rajtam van az egész hiba, és akkor bocsánatot kegyelmes uram! akkor ne érje védő karja a hibást, ki minden ellenvetés nélkül, és a legnagyobb alázatossággal el fogja szenvedni, mit enhibájából szerencsétlenül keresett. Vegye azomban kegyesen Excellenciád abbéli nyilatkozatomat, hogy királyom uram s kormányom eránti tántorítlan hűségem ezentúl is reá birand mindazon sértéseket és méltánytalanságokat jobb remény fejébe elszenvedni, mellyeket várhat az, ki keserű igazsággal ostromolja azon magasztos ideát, mellyet Zalában enmagokról felállítottak. Való, hogy az alispáni elnökség tárgyában már akkor kellett volna felszóllalnom, midőn először kezdek a r(ende)k a választást, de ezen hibát kétszeresen fogom helyreállíttani, ha megengedi főm(é)lt(ósá)god, hogy kegyes istápjába bízzak. Tudom, hogy Deák Ferenc méltatlan előadására ez nap a gyűlést még talán eloszlatni is lehetett volna, de ha főméltóságod ezen uralkodó dühöséget tapasztalná, s azt veszi kegyesen tekintetbe, hogy úgyszólván egymagam állok közöttük, nem kétlem, helyeselni fogná béketürelmemet, melly a szétverést a lehetőségig legtávolabb időre halasztja. Bocsásson meg kegyelmes uram, ha netalán helytelen eljárásom helyreállítására kigondolt, és jövő gyűlésre szánt tervemet kegyes helybenhagyás vagy elvetés tekéntetéből alázatosan aláterjeszteném. Igen attól tartván, hogy a r(ende)k jövő februariusi gyűlés alkalmával erőltetni fogják az elnökök szabad választását, s lehetőleg talán más elnökét, t(udni)iQlik) nem a vicispánokat választani készülnének, részemről ak(aro)kat és r(ende)ket ezen kívánságoktól elállani többször szilárdul fel fogom szóllítani, mire ha nem hajulnának, az alispánokat hitük és hivataluk mellett állásomnál fogvást felszóllítandom, és ha szükséges, és kegyelmes uram azt helyeselné, királyom uram és a kormány nevében reájok parancsolok, hogy a sedriális praesidiumot más kezébe, ha csak az enyimbe nem, átadni ne merészeljenek. Hogy erre zaj fog támadni, és talán dühös kitörés, az bizonyos, azért, ellátván a törvényszéket, (ha a magok nem választanának) a szükséges bírákkal, a kitörést a gyűlésnek nem ez napi, de telyes szétoszlásával fogom megszűntettni, és főméltóságodnak személyesen alázatos jelentésemet nyomban előterjeszteni. Befejezném itt untató hosszas jelentésemet, ha köteleségemben nem állana főm(é)l(tósá)g(o)dat arról is tudósítani, mi még aznap estve köztem és Horváth, Csány, s Deák köztt csendes értekezés útján kifejlődött. Sújtottam komolyan Deáknak meggondolatlan sértéseit, és sem egyik, sem másik őt nem védette! hanem arra kértek, hogy „aequit"

133 sohasem adjak, hadjam a dolgokat mint vannak, dicsőséget csak ezen megyével lehet szerezni, és csak ez úton, úgymond Horváth és Csány, tartsak hozzájok, Ők ha valami felsőbb parancs jön(n)e, okokat magok ellen is mindig adni fognak, hiszem én is így tettem mikor alispán voltam — monda Horváth. Közöltem a praesidialisokat és azután in 133 „aequit" — jelentése bizonytalan, talán azt fejezi ki, hogy egyenlőek, „kvittek" vagyunk.