Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

továbbá oda nyilatkozott, hogy testvérje, Forintos György úr nékem esküdtt ellenségem lett, de hogy ó'tet mégis lecsillapítani képes volt, megkért, hogy avval soha semmit ne közöljek, mert nála meg nem marad a szó, de külömben is semmire sem használható, mivel úgymond; nékie se esze se tehetsége, hacsak cortesek meghívására nem. Ezeken felyül azt nyilvánítá, hogy a conservatív egyének gyáva magaviseletük által, véle együtt a jobbak azon meggyőződést nyerték volna most, hogy a pártot Zalában intelligentiával kellene szükségképpen szaporítani, annak mostani hősei pedig arra mind számra, mind észre nézve elégtelenek, elmondá tovább, hogy egy bizonyos püspöktől szármozó, és testvérjének írtt levelet olvasott volna, mellyben őtet (az asszonyságot) erántam való óvatosságra felszólítja, miután ő (a püspök) hamis és ollj embernek mondhatna engem, kinek pártolásával „kigyót nevel a keblében". Atisztelt aszszonyság azon püspöki jóakarómnak nevét előttem eltitkolja, de biztos kútfőből és olvasott leveleitől majdnem bizonyosan merném állíttani, hogy Bezerédy püspökben

118 tisztelem ezen jóbarátomat. A tisztelt asszonyság azomban, híven a kormányhoz, ragaszkodni ígért, de egyenesen oda nyilatkozott, hogy testvérjét többé pénzzel nem segítti, mivel áldozatokat tenni továbbá nem képes, hanem arra kér, hogy — mivel testvérje a szükséges költségeket mindég tőle előlegezné azon ígéret mellett, hogy majd visszafizetendi, mikor jóakaróitól megfordulna a pénz, azomban ígéretének soha meg nem felel — hogy ha ne talán nékem tudomásom volna, honnan erednének most testvérjének a segedelmek, eszköz lennék benne, miszerént azok az asszonyság kezébe foljván, ő szigorú számat adhatna róla. Bátor valék erre felelni, hogy e részben semmi felvilágosításokat vagy ígéreteket tenni képes nem volnék, miután Forintos úr öszveköttetései előttem telyeséggel esmeretlenek lennének. Megkértem végezetül a tisztelt asszonyságot, hogy a jelesbb egyéneket, Gaál Bertalant, Martonfaívayt és Barcza urat

119 berendelné, s ezek közül Gaál Bertalan meg is jelent. Utamat a megyében foljtatván, nov(ember) 7-kén estve érkeztem Z(ala)egerszegre, hol is 8-kán deputatiót tartván, azon szomoríttó híreket hallottam, hogy Forintos úr ellenem minden kitelhető, még becsületemben is gázoló módon kikelt, Dákán tartott értekezésünket elferdítve és ollj modorban elhírlelte, hogy még azon egyének is bizodalmukat tőlem visszavonni kezdik, kik már hajulásra indultak, de szerencsés valék azomban ezeket magam kiarányozni, felszóllította őket, ne hidjenek nékem, mert jégre vüszüm Őket, de ne is tartsanak tőlem, mert bizonyosan tudná, miképpen Zalában a restauratiót már nem én fognám tartani. Ezeket minden alázattal bejelenteni annyival inkább tartom köteleségemnek, miután felsőbb helyen is szükséges tudni, mennyire lehessen Forintos úrba bízni. November 9-kén délelőtti 10 órakor megnyitottam a közgyűlést, mellynek első tárgya volt az első alispáni évnegyedes jelentés. Azt követte azon legfen118 Bezerédy (Bezerédj) Miklós (1793—1885) 1839-tól veszprémi kanonok, 1846-tól hétszemélynök és választott makáriai püspök. A konzervatív párt alapító tagja. 119 Gaál Bertalanról lásd a 115. sz. jegyzetet; Martonfalvay István sümegi uradalmi ügyvéd; Barcza János.