Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)
MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében
László urak által már régen daczomra készülne, hogy Horváth kamarás már régolta mendemonda után eredett koholmányokkal bujtogatná ellenem az „Atyafiakat" csakhogy mindenki esne el végképpen tőlem; hogy ezen kibékülést azért kívánj a, csakhogy egyesüljön az egész eró' ellenem, és így a kormány ellen, mellette pedig nőjön az ellenzék ereje — a jövó' restauratióra! 49 — mert igen tartanának tőle, hogy elpártolván az „Atyafiak", minden erő és tehetség tökéletesen kezükből elesne, és a conservatív párt mint győzős fellépne. Ezen tudósíttásukat avval fejezik bé, hogy a rendek ellenem bujtogatva lévén, igen készülnek; ellenem fellépendők. Másnap, azaz november 10-kén reggel gyűlés előtt ismét magamhoz kérettem Horváth János és Csány László t(ábla)b(író) urakat. Ezen utolsó a tegnapi modorban újra mentegeté magát, de Horváth úr azt üzené viszsza, hogy őt semmi szín alatt többé ne kéressem magamhoz, mivel megmásítthatlan határozata lenne az, miszerint hozzám, ha akár ebédre; akár conferencziára, akármi más néven nevezendő oknál fogva hivatnám, soha többé el nem fogna jön(n)i. Horváth kamarásnak ezen szembeszökőleg ellenséges feleletét nem tudván mire magyarázni, kénytelen valék Bogyay Lajos tudósíttásainak hitelt adni, és a gyűlés szerencsés lefolyása reményeivel felhagyni. Közbenvetőleg jegyzem itt meg, hogy most, éppen a gyűlés bevégzésekor tudtam meg biztosabban, miszerint ugyancsak Horváth és Csány uraknak köszönhetem a gyűlésben tapasztaltt állásom nehezíttetését. November 10-kén délelőtti 10 órakor kezdődött a gyűlés. Bevezetésül oda nyilatkoztam, hogy ámbátor igen -kívánnám, hogy a netalán még a múlt gyűlésről hátra lévő dolgaink befejeztetnének, nevezetesen a tiszti jelentések vizsgáltattnának meg, mégis, tudván hogy a te(kinte)tes k(aro)k és r(ende)k már némű tárgyak felhozását igen óhajtva várnák, nem ellenezném hogy előlegesen ezek vétessenek fel. Ennek következésében a te(kinte)tes k(aro)k és r(ende)k a pesti levelet és evvel öszvekapcsolva a hontit kívánták felölvastattni. Felolvasva lévén a két levél, külömbféle részekről panaszok emeltettek a kormány ellen, kiki szokott mondorban kikelt a kormány ellen, mellytől ő soha jót nem vár s a t(öbbi). S amint többen még készülnének szóra, felkele Deák Ferenc úr, és mennyire a körülmények és ellenzéki állása azt engedek, kibékülő szellemben, és úgy nyilatkozott, hogy Hertelendy Károly, 60 kit igen hű conservatív egyénnek tekinteni szabad, Deák Ferenccel kezet fogni nyilatkozván, illj opposítió tagjának magát bevallotta, melly az igazság térén ott pártolja a kormányt, hol ez csak jót akar a hazára árasztani. Deák Ferenc úrnak beszédét stenographice 51 felvéve, bátor vagyok az ./. 49 restauratio — tisztújítás. 60 Hertelendy Károly (1786—1861) volt alispán (1831/34) és országgyűlési követ (1834/36,1839/40), az 1840-es évek első felében a zalai konzervatívok vezére. 61 stenographice — gyorsírással. Zala megye 1845. augusztusi közgyűlése felfogadta Lukács János, volt országgyűlési gyorsírót, hogy képezzen ki Zalában is gyorsírókat, addig pedig, amíg a zalaiak nem állhatnak munkába, ő tudósítson a közgyűlésekről. Lukács a november 10-i közgyűléstől kezdve példátlanul részletes tudósításokat küldött a Pesti Hírlap számára. (Molnár András: Gyorsírók a reformkori megyegyűléseken. Lukács János vasi és zalai tevékenysége (1845—1846). In: Vasi Szemle, 1990. 2. sz. 247—255. o.).
