Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

visszaemlékezés a többi közgyűlést nem tárgyalja. Leírja viszont az 1847. október 4-i követválasztást, amelyró'l valószínűleg azért nem található jelentés, mert annak lefolyásáról és kimeneteléről Festetics már személyesen számolhatott be a kancellárnak, néhány héttel később, a pozsonyi országgyűlésen. Az emlékirat Zalára vonatkozó része Csány László korrekt jellemzésével kezdődik, majd Festetics adminisztrátori kinevezésének, ill. királyi kihallgatásának körülményeit ismerteti. Festetics beszámol Zalába érkezéséről, fogadtatásáról és beiktatásáról, majd adminisztrátori tevékenységének eredményeit és nehézségeit elemzi. Visszaemlékezésén érződik a „megszépítő" messzeség; saját szerepének, befolyásának és sikereinek felnagyítása. Az emlékiratból úgy tetszik, mintha ő kényszerítette volna rá akaratát a zalai ellenzékre, és nem fordítva, ahogy a valóságban történt. Utólag olyan magabiztosságot és szellemi fölényt tulajdonít magának, amilyen neki sohasem lehetett. Szelektív emlékezetről tesz tanúbizonyságot Festetics, amikor azt állítja, hogy rokonok, ismerősök, barátok ellenére pártok fölött maradt. Jelentéseiből tudjuk, hogy mindvégig támogatta a konzervatív pártot — hisz ez volt a feladata, jóllehet a rokonai (a Zalabéri Horváthok és Festetics Béni) mind az ellenzék oldalán álltak. Barátai Zalában nem voltak, különösen nem volt az Deák Ferenc, bármennyire is szerette volna Festetics. Deák szellemi fölényéhez ugyanis nemcsak az ellenzék többi hangadója, de maga az adminisztrátor sem ért fel. Az emlékirat forrásértékét csökkentik a nyilvánvalóan egyoldalú értékelések, adatbeli tévedésekés „elírások". Az 1847-es tisztújítást pl. erősen leegyszerűsítve és eltorzítva mutatja be. Az 1847. október 4-i követválasztás időrendjét összekeveri, annak lefolyását más, hiteles forrásoktól eltérően, zavarosan adja elő. A közgyűlést eredetileg a terembe, és nem az udvarra rendelte, a katonai karhatalom kirendelése feletti vita nem a közgyűlés eloszlatása és a követválasztás után (tehát nem olyan fölösleges és nevetséges módon, ahogy azt Festetics állítja), hanem a közgyűlés legelején, még a választás előtt történt. Festeticsnek legfeljebb abban lehet igaza, hogy a szomszéd faluba beszállásolt katonaság jelenléte nem fenyegette az ellenzéket, abban azonban már nincs, hogy a karhatalommal való rendelkezés j oga feletti vitát egyszerűen nevetséges színjátékká degradálja. Tény, hogy Festetics szerencsétlen és ügyetlen eljárása (katonaság hívása a megye hozzájárulása vagy tudta nélkül) csak ürügyül szolgált az ellenzéknek az adminisztrátori rendszer és a kormány elleni heves támadáshoz. Festetics visszaemlékezése csak erős kritikával használható, miután összehasonlítva más forrásokkal — különösen az adminisztrátor eredeti jelentéseivel —, sok pontatlanság, tévedés, véletlen vagy szántszándékú elferdítés mutatható ki benne. A forrásközlés módszeréről röviden. Festetics jelentéseit — a bevezető (megszólító) és a záró (búcsúzó) formulák elhagyásával — teljes terjedelemben közöljük. A lelőhelyek jelzetei a jelentések végén találhatók. Az emlékirat Zalára vonatkozó szakaszát német eredetiben adjuk közre. A jelentésekben