Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

VAJDA LÁSZLÓ: Az 1905–6. évi vármegyei ellenállás Zalában

1900-as népszámlálás adatai szerint a kereső népesség közel 80%-a mező- és erdőgazdálkodás területén dolgozott (szemben az országos 65%-kal!), az iparban foglalkoztatottak aránya nem érte el a 8%-ot.

3 Nem volt a megyében jelentősebb ipari üzem. Ezt az a tény is jelzi, hogy a 20 munkásnál többet foglalkoztató 17 vállalat össz. munkáslétszáma 1900-ban 572 fő, és külön-külön egyikben sem haladta túl a 100-at. Az iparból élők jelentős része segéd nélküli kisiparos. A mezőgazdaságot uralta—ha nem is olyan mértékben mint néhány más dunántúli megyében (pl. Somogy, Tolna, Fejér) — a nagybirtok. A Festetichek keszthelyi és bellatinci óriásbirtokai mellett még további harminc 1000 holdon felüli birtokot találhattunk és a főfoglalkozású gazdasági cselédek és napszámosok aránya megközelítette a 25%-ot.

4 A megélhetési nehézségek miatt közülük egyre növekvő mértékben választották a kivándorlást, amit a következő megyei adatok is jeleznek: 1900 1901 1902 1903 1904 1905 1906 Kivándorlók száma ~4Í 66 Í1Ö 179 279 944 1044 ebből nem magyar nyelvű 11 20 41 93 47 352 581 visszatelepülök száma 2 — 14 27 45 53 102

5 A nagybirtok mellett az erősödő magyarosítási törekvések, a megye D-i, horvátok lakta járásaiban felerősödött nemzetiségi ellentétek az okai annak, hogy a kivándorlók jelentős része egyre inkább nem magyar anyanyelvű. A polgári államszervezet kiépülése, a közoktatás és közegészségügy dinamikus fejlesztése gyors ütemben növelte az értelmiségi rétegek számát. Ennek ellenére az össznépességen belüli arányuk 1900-ban nem érte el a 2%-ot. Igazán városiasnak mondható település csupán Nagykanizsa (23978 lakos). Rajta kívül további 4 település lakossága haladta túl az 5 ezer főt (Zalaegerszeg 9782, Keszthely 6796, Tapolca 5826 és Sümeg 5431.

6 A megye gazdasági stagnálásával együtt a politikai jelentősége is fokozatosan csökkent. Deák Ferenc halála után nem találunk a megyéből származó igazán országos formátumú politikai személyiséget. A megye vezetésében folyamatosan dominál a döntően 67-es beállítottságú középbirtokos réteg szoros összefonódásban a vármegyei vezető hivatalokat betöltő, birtokát elvesztett dzsentri csoportokkal. A XIX. századvégi nagy gazdasági válság, az alacsony értékesítési árak — amelyek a század első éveiben egyre inkább éreztették hatásukat — a földbirtokosokat az agrárius érdekeket hangoztató politikai irányzatok mögé sorakoztatta fel. Szembetűnő az országgyűlési választásokon — 1901-ben — a néppárt szerepének felerősödése és a szabadelvű párt fokozatos háttérbe szorulása. 3 Magyar Statisztikai Közlemények. Népszámlálás 1900. X. kötet (számított adat). 4 Magyar Statisztikai Közi. Népszámlálás 1900. IX. kötet (számított adat). 6 Magyar Statisztikai Közi. Kivándorlási adatok 1898—1910. 6 Magyar Statisztikai Közi. Népszámlálás 1900. IX. kötet (számított adat).