Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)

Csite András: Egy presztízsorientált nagybirtoküzem a

hanem a művelésért (mintegy bérletért) járó szolgáltatások behajtása.

8 Az arrondizáció során nemcsak paraszti, de kisnemesi tulajdonú birtokok is áldozatául estek a nagybirtok terjeszkedésének.

9 b) A terméshozamok megnőnek A próbacséplési eredmények azt mutatják (1. sz. grafikon), hogy az 1780-as évek 3-szoros szemhozamát a 4—5-szörös váltja fel az 1790-es években. A CEHE adataival összevetve, látható, hogy ez az 1700-as évek 2. felének kelet-európai 4,7-szeres szemhozamának megfelelő terméseredmény. A század első feléhez képest (3,5-szörös) jelentős a növekedés, bár az elmaradás a német ajkú területek (5,1-szeres) és Anglia (10,1-szeres) hozamaitól tekintélyes. c) A rideg állattartásról áttérnek a földművelésre Az állatállományra vonatkozó 2. sz. és a szarvasmarha-állományra vonatkozó 3. sz. grafikonokon világosan látható, hogy a rideg sertés- és marhatartás fokozatosan visszaszorul, az állomány lecsökken, ugyanakkor fajtaváltás zajlik le, jobban tejelő tehénfajták s a zsírsertés mangalica terjed el. A juhtenyésztés (4. sz. grafikon) terén is fajtaváltás ment végbe, ami a gyapjú megnövekedett piacképességét volt hivatott szolgálni. A földművelésben, ahogy az az 5. sz. grafikonból is kiviláglik, termesztési struktúraváltás történik. Az 1804-es birtokigazgatási reform alkalmával a háromnyomásos művelést felváltotta a vetésforgó. Az erdők, legelők, rétek jobb kihasználása is előtérbe került. A 6. sz. grafikon aztmutatja, hogy akasznárságból és a marhákból származó jövedelem alakulása nem a hipotézisben megfogalmazottak szerint ment végbe. Vagyis mialatt az uradalomban termék- és termelésszerkezet-váltásnak vagyunk tanúi, az állattenyésztés szerepe megnő. Mindez már egy belterjesebb, ipari nyersanyagokat előállító mezőgazdasági üzemág. d) Csökken a szőlőterületek nagysága A borból származó „bevét" a 17. sz. és 18. század eleji magyar nagybirtok fő jövedelmi forrása volt.

10

A 7. és 8. sz. grafikon mutatja be a Festetics-uradalom borból származó naturális és pénzbeli bevételeit. Ezen világosan kivehető, hogy a nagybirtok a saját kezelésű szőlőállományát csökkenti, miközben a bevételek az évi 1500—2000 Ft körüli szinten állandósulnak. Ez azt valószínűsíti, hogy a modernebb eljárásokat bevezetni szándékozó Festeticsek a szőlőtermesztést nem tartották a majorság profiljába illőnek, sőt a paraszti termést is igyekeztek pénzben dézsmáltatni. 8 Szántó, 1984. 42. 9 Szántó, 1984. 36. 10 Köbli, 1985.