Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)
Molnár András: Deák Ferenc birtokai
valamint a haszonbérletekből befolyó jövedelmeket, a vételárat pedig 128.000 pengőforintban szabta meg. Említést érdemelnek Deák következő megjegyzései: „A földek, rétek igen jók, láthatod a termésből, mely az idei esztendőt tekintve bizonyosan nem csekély. [Búza 719 kereszt, rozs 1678 kereszt, árpa 756 kereszt, zab 237 kereszt, bor 350 akó, széna, lóhere és bükköny több mint 200 szekérl [...1 A jószág adminisztrációja könnyű, a konvencionátusok fizetése pénzben, sóban, húsban, ruhában nem igen halad meg 400 pengőt, az adó is annyi, a napszám 200—250 pengőre megy. A termékeket helyben veszik meg közönségesen 5—6 garas pengővel olcsóbban, rnint Szombathelyen kél." 99 Végül azonban (mint ismeretes) nem Zala megye egyik legtekintélyesebb vagyonú családja, az Inkeyek, hanem — Perlaki József pölöskei számtartó közvetítésével — a Zalában már amúgy is birtokos Széchenyi István vette meg Deák Ferenc birtokait. Miután Deák a vételről levélben is, személyesen is tárgyalt Széchenyivel, az „örökeladási szerződés"-t 1854. július 28-án Nagycenken gróf Seilern Crescenciával (Széchenyi István feleségével), férje és gyermekei „törvényes gondnokával" kötötte meg. Egyszerre két szerződés készült; az egyikben az osztozáskor Ferencre szállt teljes birtokot, a másikban a Jozefa örököseitől az osztozás után Ferenc által vásárolt kisebb ingatlanokat vette meg Széchenyi Istvánné a fia, gróf Széchenyi Ödön számára. 50.000 pengőforintért adta el Deák a következő „ősi" javakat: 8 hold belsőtelek, 186 hold 900 négyszögöl szántóföld, 86 hold 750 négyszögöl rét, 80 hold 1050 négyszögöl berek, 285 hold erdő, 16 hold 150 négyszögöl legelő, 8 hold 150 négyszögöl majorsági szőlő, 138 hold 300 négyszögöl hegyvámos szőlő, a kehidai vízimalom és a vendégfogadó fele része, két lakóház, egy magtárakkal egybeépített cséplőpajta, egy kisebb cséplőpajta, egy kovácsműhely és egy tűzoltószereket tartalmazó épület. (Ezek után összesen 148 forint 42 krajcár éves adót fizetett Deák.) Az 50.000 forint vételárból 10.000-et az adósságok átvállalása fejében levontak, míg a fennmaradó 40.000 forint a vevőnél maradt tőkésítve, azzal a feltétellel, hogy ebből a tőkéből Deák Ferencet élete végéig évi 600 arany életjáradék illeti meg. A másik szerződésben az alábbi, Kis Ninától (Molnár Ferenc feleségétől), Kis Katalintól (Szeniczey Ferenc feleségétől) és Kis Vincétől 1854. május 9—20. között vásárolt, kisebb ingatlanokat adta el Deák: 280 négyszögöl belső telek Kehidán egy birkaakollal, a kehidai vízimalomnak (három részletben megvásárolt, összesen) egynegyed része, és a kehidai vendégfogadónak egytized része. (Ezeknek az adója összesen 12 forint 50 krajcárt tett ki.) E birtokrészek megvételének fejében a vevők átvállalták Deák két, összesen 5.000 forintnyi adósságát. A két örökeladási szerződésben Deák Ferenctől átvállalt összes adósság a következő volt: 99 A levelet csaknem teljes terjedelemben közölte Eötvös I. köt. 149—151. o., egyes adatait ismertette Ferenczi I. köt. 21. o. (jegyzetben) és II. köt. 225. o.
