Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)
Molnár András: Deák Ferenc birtokai
hogy a kehidai jobbágyok a földesúri erdó' és berek egy részét törvénytelenül elfoglalták, ezért kérte, helyezzék vissza jogaiba, valamint rendezzék a jobbágyok tűzifa-járandóságát (faizását) is. 53 1839 januárjában újabb sérelmének orvoslását kérte Deák Antal: „Emberemlékezetét meghaladó idó' óta kehidai szőlőhegyben száraz faggyal a birkák minden ellenállás és akadály nélkül legeltetni szoktak; történt azonban, hogy most legközelebb elmúlt december hónapban a legkeményebb száraz fagynak beállásával ugyan ott legeltetett birkáimat kehidai helységbeli jobbágyok [...] maguk önkényes indulatjukból erőszakkal a szőlőhegyből kiverték." A megye január 14-i közgyűlése az előző évben, a legelőelkülönözésre kirendelt küldöttségre bízta ennek az ügynek a megoldását is. 54 „A szegény falusi polgárnak a maga életén kívül első kincse a marha ezen a világon" — írták a kehidai jobbágyok abban az újabb kérvényben, amelyet 1839. május 11-én terjesztettek a Deák-család úriszéke elé, és amelyben a legelőelkülönözés végrehajtását sürgették. 66 A megye küldöttsége végre 1839. május 14-én meg is jelent Kehi dán. Előttük és jobbágy ai előtt Deák Antal kijelentette, hogy törvényesnek tekinti a legelőelkülönözési kérelmet, „s ezért figyelmezve a határbeli legelő csekélységére, jobbágyainak kimetszett úrbéri legelőt a felső erdőből elkülönözve kiadni kész." A jobbágyoknak azonban ennél sokkal nagyobb igényei voltak; szerették volna az eddig használt „ökörtilost" megtartani, ezenkívül mind az alsó, mind a felső erdei legelőből részesülni, ráadásul még a vizenyősebb rétek helyett újakat kértek, és elsoványodott földjeiket szerették volna elcserélni. Deák Antal és a bizottság véleménye is az volt, hogy ha a jobbágyok kérését elfogadnák, „a földes uraság nem csak a határban lévő minden jobb legelőtől tökéletesen elesne, de még a jobbágyok legelője több darabba elszórva lenne." Miután a jobbágyok a földesúri ellenvetések dacára sem mondtak le követeléseikről (és miután a megyei küldöttség sem tehetett egyebet) Deák Antal kijelentette: „ő tüstént az egész határbeli közlegelőt felmérettetni fogja, ennek véghez mente után pedig e kérdést a rendes úrbéri úton elintéztetni." Hasonló eredményre jutott a kiküldöttség a faizást illetően is, mert a jobbágyok nem elégedtek meg azzal a mennyiségű tüzelővel, amit Deák Antal felkínált, ahelyett a régi, megszokott mennyiség visszaállítását, sőt, annak bővítését kérték. Egyezség egyedül a birkák legeltetésének ügyében született. Miután a kehidai jobbágyok is elismerték (és a törvény sem tiltotta), hogy „száraz fagy" esetén az uraság birkái máskor háborítatlanul legelhettek a szőlőhegyben, ígéretet tettek arra, hogy Deák Antalt a jövőben nem fogják korlátozni állatainak ilyeténvaló legeltetésében. 56 Amíg a kizárólag Deák-birtoknak tekinthető Kehidán a jobbágyfelszabadítás előtt már nem történt meg az elkülönözés, és a tagosításra is már csak 1856-ban 63 ZML Kgy. jkv. 1838—2031. és kgy. ir. 1840:1252. M ZML Kgy. jkv. 1839:227. és kgy. ir. 1840:1252. 55 ZML Kgy. ir. 1840:1252. 66 ZML Kgy. jkv. és kgy. ir. 1840:1252.
