Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)

Kövér György: Nobilizált pénzváltók — pénzváltó nemesek. A Baron testvérek Pesten.

iparszabadság bevezetésének előestéjén — egy Wechselstube nyitási kérvénynyel kapcsolatosan a grémium szükségesnek tartotta álláspontját általában is megfogalmazni. A városi magisztrátusnak címzett véleményt — Adler Lipót ügye apropóján — Pscherer Miklós, a testület első elöljárója írta alá, aki 1859-ben maga is főként „Geld- und Wechselgeschäft"-el foglalkozó vászonkereskedőként volt ismeretes. Az 1851-es ún. ideiglenes utasításra hivatkozott, amely a szabad üzletek között nem sorolta fel a váltóüzletet, ezért szerinte az a rendes kereskedés kellékeinek birtokában gyakorolható, azaz a képzettséget és 8000 forintnyi alaptőkét igazolni kell és köteles magát az illető a kereskedelmi testületbe bekebeleztetni. A „Wechsler" szakmát úgy jellemezte, hogy „a közérdekre a legmagasabb befolyással bíró pénz és értékpapírok forgalmával" foglalkoznak.

5 Az 1859. décerner 20-án kihirdetett iparrendtartás az iparszabadság bevezetésével a kereskedelmi testület pénzváltókkal kapcsolatos magatartását is átalakította. Egy 1861 márciusi pénzváltó-üzletnyitási kérelem kapcsán került sor ennek világos megfogalmazására: „Noha az alulírt testület kebelében a pénzváltó üzlet mint külön kereskedési osztály eddig nem létezett, s csak más rendes kereskedési ággal volt kapcsolatban, mindazonáltal az alulírt testület késznek vallja magát ezentúl a pénzváltókat is mint külön álló osztálybelieket kebelébe felfogadni, azon természetes feltétel mellett, ha szintazon kellékekkel bírnak, mely más rendű kereskedőktől megkívántatnak."

6 Bár a levél abban az időszakban íródott, amikor épp a Polgári Kereskedő Testület javaslatára a pesti közgyűlés felfüggesztette az iparszabadságot, mégis inkább az utóbbi felé egyengette az utat. A testület 1862-es alapszabályai ugyanis az iparszabadságot ismét életbe léptető provizórium által nyertek megerősítést és eszerint újabb kereskedői osztályok felállítására is sor került a testület kebelén belül, többek közt a pénzváltókéra is.

7 1871-ben a 31 pénzváltóból 18 volt a testület tagja, ebből 16 esetben ismerjük a cégfőnök grémiumba lépésének időpontját. Az egy belépőt felülmúló évek (1862,1866—1869) sorából először emelkedett ki 1862, amikor a Baron testvérek Pestre tették át székhelyüket. Az 1862-t követő ínséges évek és a Plener pénzügyminiszter nevével összekötött mesterséges pénzszűke idején átmenetileg lankadtabb volt az üzletnyitási kedv a pénzváltók között is. Először próbáljuk megvizsgálni a csoport származását. Elsősorban a születési helyre és az eredeti vallásra nézve gyűjthettünk adatokat. Az előbbi a területi-regionális háttérhez képest bekövetkezett, az utóbbi az etno-kulturális induláshoz viszonyított elmozdulást, vagy annak hiányát méri, szándékunk szerint. 1859-re még csak négy cégtulajdonosról állt rendelkezésre adat a 5 BFL IV. 1303/f 1040/1859. 6 BFL rV.1303/f 11.224/1861 Vetsey Sándor alelnök Pirnitzer Jakab kérvénye kapcsán. 7 Pólya J.: A Pesti Polgári Kereskedelmi Testület és a Budapesti Nagykereskedők és Nagyiparosok Társulata története Bp. 1896 77—80.